A borról

Már jó ideje készítek bort, de olyasmi, mint ami idén történt, még sosem fordult elő velem.

Itt, Aradon – mivel nincs pincénk – a ház nyári konyhájában erjesztem a mustot. Eddig soha nem volt vele gond, de most, egy hét után sem indult meg a forrás. Nem volt mit tenni, leültem a számítógép elé, és elkezdtem keresni a probléma okát, illetve a megoldást.

Az ok gyorsan meglett: az elmúlt héten meglehetősen hűvös volt az idő, és a nyári konyha belső zugában a hőmérséklet nem érte el a 16 °C-ot. Ilyen körülmények között a forrás nem indul be. Melegíteni kellett a helyiséget – és tényleg, egy kis rezsó segítségével pár nap alatt beindult a folyamat.

Amikor megfelelő hőmérsékleten van a must, először zavarossá válik, majd megkezdődik az erjedés. Apró gyöngyözés jelenik meg benne – ez a szén-dioxid, amely nehezebb a levegőnél, ezért leül a pince vagy helyiség aljára, és képes eloltani a gyertyát. Amikor a szénsavképződés megszűnik, a folyadék megtisztul, édes ízét elveszíti, a cukor alkohollá alakul – így lesz a mustból bor.

A bor élvezetének kezdete az őskor homályába vész. Olyan történeteket is olvastam, hogy a vadszőlő termése összegyűlt egy-egy nagyobb levélre, ahol megerjedt, és az ember, aki megkóstolta, meglepetten tapasztalta, hogy finom – sőt, jókedvre is derít. Más elbeszélések szerint télire eltett szőlő erjedt meg, és a gyümölcs alján keletkezett ital lett az első borélmény.

Az emberek rájöttek: a bor – a sörrel ellentétben – emberi beavatkozás nélkül is megszülethet. Nem véletlenül mondják, hogy a sört az ember készíti, a bort Isten adja. Annyira megszerették ezt az italt, hogy már a Bibliában is említést kapott, az ókori Rómában Bacchus, a görögöknél Dionüszosz volt a bor istene.

Az almabor

Az idei év nemcsak szőlőben, de almában is bőséges termést hozott. Az ép, egészséges almákat ládákba tettem a kamrában, úgy, hogy ne érintkezzenek egymással – így akár karácsonyig is elállnak. A kissé ütődött, hibás gyümölcsöket sem akartam kidobni: kivágtam a romlott részeket és a magházat, majd húsdarálóval ledaráltam őket.

Az így kapott almaőrleményt 10 literes befőttesüvegekbe tettem. Ráöntöttem 4–5 liter enyhén cukrozott vizet (2 kg cukrot kevertem el benne), amelybe borélesztőt is adagoltam. Az üvegekre kotyogót helyeztem – pontosabban gumikesztyűt húztam az üveg szájára, és az egyik ujját kilyukasztottam.

Néhány nap múlva megindult az erjedés. Egy hét után leszűrtem a levet, és butykosba töltöttem, továbbra is kotyogóval. Két héten át csendesen forrt, majd leállt – ekkor már kóstolható lett. Mivel kevés cukrot használtam, teljesen száraz (sec) almabor lett belőle, de jól érezhető benne az alma friss, természetes íze.

Egy ideig még nyitva kell hagyni a levegő számára – kotyogóval –, de később már teljesen le lehet zárni. Az almabor nehezebben tisztul, mint a szőlőbor: akár fél év is eltelhet, mire teljesen áttetszővé válik. Persze, legtöbbször addigra már elfogy.

Bort mértékkel

A borfogyasztás kultúránk része. Mi, magyarok, boros nemzet vagyunk – jelen van a hétköznapjainkban és az ünnepeinkben is. Ugyanakkor a benne rejlő alkohol miatt a bor élvezetét felelősen kell megközelítenünk.

A mértékletes borfogyasztásnak vannak alapszabályai:

• Ismerjük meg a bort, amit fogyasztunk! Ha értjük, mitől különleges egy bor, jobban is tudjuk élvezni.

• Igyunk lassan, odafigyelve! A tudatos kóstolás fejleszti az ízérzékelésünket és az ízemlékezetünket.

• A bort kísérje víz és étel! A bor vizet von el a szervezetből, ezt pótolni kell. Az ételpárosítás pedig igazi gasztronómiai élményt nyújthat.

• Fogyasszuk társaságban! A bor megnyitja a beszélgetéseket, közelebb hoz egymáshoz.

• Tartsunk mértéket! A WHO ajánlása szerint nőknek napi max. 250 ml, férfiaknak 375 ml az ajánlott mennyiség – heti egy-két alkoholmentes nap mellett.

És még valami: 1 dl bor kalóriatartalma kb. 80 kcal – ezt is érdemes észben tartani.