A hetvenéves kor – egy új kezdet

A minap hazafelé tartottam autóval. A rádióból zene szólt, olykor egy-egy mondat is elhangzott, de nem igazán figyeltem – gondolataimba mélyedve vezettem. Aztán mégis elkapott egy mondat, ami ott ragadt bennem. Egy interjúalany azt mondta: egy felmérés szerint a férfiak többsége hetvenéves korában érzi magát a legjobban, akkor a legboldogabbak.

Elsőre csak legyintettem – „no lám, megint feltalálták a spanyolviaszt” – de a gondolat valamiért nem hagyott nyugodni. Forgatni kezdtem magamban, és lassan elkezdtem másként látni.

Nem vitás, hogy az ötvenes évek végén, a hatvanasok elején testi és lelki változások indulnak el. Amikor már nem olyan könnyű reggel felkelni, elfárad az ember délutánra, és kezd lemaradni a fiatalabbak mögött – akár munkában, akár sportban. Az erő fogy, az állóképesség csökken, és egyre több a figyelmeztető jel.

Sokan ezt megpróbálják elbagatellizálni. Nem panaszkodnak, nem változtatnak életmódjukon, egy vállrántás és minden megy tovább. Nem mennek orvoshoz, inkább fogcsikorgatva próbálják tartani a korábbi szintet. „Majd elmúlik”, mondják. De néha nem múlik el. Sőt, előfordul, hogy már nincs is alkalom a változtatásra. Egy este lefekszenek, és másnap nem ébrednek fel. Vagy hirtelen olyan állapotba kerülnek, amelyet már csak nehezen lehet orvosolni.

Mások viszont idejében lépnek. Figyelnek a jelekre, utánanéznek a tüneteknek, orvoshoz fordulnak. És bár néha hosszú hónapok, évek telnek el kivizsgálással, végül megtalálják, amit keresnek: egy diagnózist, egy kezelést, egy új életritmust. Lassan, de biztosan visszanyerik nemcsak az egészségüket, hanem a lelki egyensúlyukat is.

És elérkezik a hetven. A kor, amitől sokan tartanak, de amit mások – meglepő módon – életük legszebb időszakaként élnek meg. Egyszerűen azért, mert már nem hajszolják magukat, nem akarnak mindent elérni. Van idejük, van tapasztalatuk, és ha szerencsések, egészségük is. Ráérnek az unokákra, a kertre, a hobbira, utazásra, kirándulásra. És már nem kell mindent bizonyítani – csak élni.

Úgyhogy most már én is belátom: lehet igazság abban a felmérésben. A hetven nem a lezárás, hanem egy új életszakasz kezdete – egy nyugodtabb, érettebb, de tartalmas életé.

Igaz, olvasni már kell szemüveg, a hallásom is gyengült, s csak lassan kocogok a villamos után, de végre tudom, hogy mi a fontos számomra.

2023