A Kölcsey Egyesület története 2009-2017

2012

A 2012-es év eseményei már január 7-én megkezdődtek, amikor meghívtuk az aradi civil szervezetek vezetőit egy tanácskozásra, továbbképzésre. Az előadást Filer Loránt, kolozsvári CEO tréner tartotta a pályázati lehetőségekről és egyéb pénzszerzési formákról.

Január 20-án a Kölcsey Diákszínpad nagycsoportja bemutatta újabb premierjét: az Alice Csodaországban című darab feldolgozását, amelyet Faragó Zénó állított színpadra. Meglepő, különleges rendezés volt, mert az egész színháztermet bejátszották: a színpad előtti és melletti részt is, sőt a nézők között is szaladgáltak. Az előadás újból méltó elismerést aratott.

Ezt követte a Kölcsey-díjak átadása, amelyet 2012-ben Pávai Gyula (P. M.) és Éder Enikő kapott. Az átadási ünnepséget megújítottuk: ezúttal az RMDSZ-szel együtt szerveztük, a Magyar Kultúra Napja alkalmából. Jó ötletnek bizonyult, mert sokkal ünnepélyesebb, méltóságteljesebb lett, mint a korábbi átadások a Minorita teremben.

Pávai Gyula díját fia, Pávai Zoltán vette át,

Február 7-én bemutattuk a Tulipán könyvesboltban Pávai Gyula Mélyvíz című, önéletrajzi ihletésű könyvét, amelyet Ruja Ildikó ismertetett.

Február 23-án beszámoló és tisztújító közgyűlést tartottunk, ahol újraválasztottuk az elnököt és a titkárt Jankó András és Berecz Gábor személyében. Új alelnöknek Juhász Bélát választottuk, és bekerült az elnökségbe egy új tag, Fekete Károly is.

Március 14-én a Fecskés könyvek sorozat 23. darabját mutattuk be a Csiky Gergely Főgimnázium dísztermében: Ujj János Aradi századok – várostörténeti tanulmányok, esszék című legújabb kötetét. Ez volt az első ajándékkönyv az előfizetőknek. A kötetet Friss Pannónia Iván olvasószerkesztő és Nagy István tördelőszerkesztő ismertette.

Május 14-én Makai Sándor sakkmester tartott előadást a Jelen kávézójában.

Ugyancsak májusban részt vettünk az első aradi magyar könyvnapokon, valamint szponzoráltuk a 21-es Általános Iskola szavalóversenyét.

2012 június 3-án, vasárnap délután került sor a Kölcsey Színpad Százszorszép gyermekcsoportjának előadására a Minorita Kultúrházban. Három korcsoport három darabot adott elő:

• Haraszti Mária: A tök és a csikó

• Vajda András: Kerek tallér

• Z. Németh István: Hócsúnyácska és a hét törpe

Megemlékezés Bokor Elláról

Július 13-án részt vettünk Bokor Ella temetésén, majd októberben a Tóth Árpád Irodalmi Kör által szervezett megemlékező ünnepségen. Mindkét eseményen aktívan hozzájárultunk a szervezéshez és a méltó megemlékezéshez.

Egy asszony, aki állandóan mosolygott

Tegnap temettük el Bokor Ellát, a Tóth Árpád Irodalmi Kör egykori elnökét és haláláig aktív tagját. 1920-ban született egyszerű munkáscsaládban, ezüstművesként, majd könyvelőként dolgozott, és 16 évig boldog házasságban élt férjével, Bokor Imrével, aki 1956-ban hunyt el.

Ez az év nemcsak özvegységét jelentette, hanem – talán éppen ezzel összefüggésben – ugyanabban az évben elvállalta az IAMBA gyár kultúrfelelősi állását. Ott aztán megtalálta a hivatását: közösségi ember volt, aki meg tudta szólítani és össze tudta hozni az embereket. Programokat szervezett kulturális és turisztikai téren is, és napról napra gyarapodott ismeretségi, majd munkatársi köre. Nemsokára összehozta a sors Znoroszky Attilával, és rajta keresztül a magyar kultúrával. Ez volt az a közeg, amely valóban neki való volt, és amit nem is hagyott el haláláig. Előbb alelnöke, majd elnöke lett a Tóth Árpád Irodalmi Körnek, és benne volt Arad mindenfajta kulturális programjában – ha nem szervezőként, akkor résztvevőként.

Két dologra figyeltem fel a temetésen. Az első: meglepetten olvastam a sírfeliraton, hogy volt férje 1956-ban hunyt el, s alatta a „Bokor Ella” név mellett 1920 és 19xx állt, helyet hagyva a második évszámnak. Lám, Ella néninek esze ágában sem volt újra férjhez menni 1956 után, és eszébe sem jutott, hogy megéri még a XXI. századot is. Eltartóitól tudom, halála napjáig csak szépet és jót mondott volt férjéről. Amikor kiadtuk a krimikötetét, abból húsz példányt elküldtünk nevelt fiának, aki messze földön él.

A másik dolog, ami meglepő volt: a harmonikus, gondok nélküli kapcsolat Ella néni és eltartói között. Igaz, hogy a „tántinak” megvoltak a maga követelményei, de mindig jókedvű és megértő maradt. Könnyű volt kijönni vele, és halála napjáig mindent meg lehetett vele beszélni. (Mediátorként sok eltartásos üggyel találkoztam, de ilyen harmonikussal még eggyel sem, és magánemberként sem hallottam hasonlóról.) Ez is mutatja derűs, jókedvű életfelfogását, amelynek talán hosszú életét is köszönhette.

Még egy gondolat: pont tegnap fejeztem be és küldtem el a szerkesztőnek a Béla bácsiról szóló regényem 25. befejező részét, amelynek címe: Egy ember, aki állandóan mosolyog. Ha Ella néniről írnék, azt a címet adnám: Egy asszony, aki állandóan mosolygott. És csak áldom a sorsom, hogy ilyen emberekkel hozott össze.

Nyár és ősz eseményei

Nyáron, július 9–19. között Kisiratoson 6. alkalommal szerveztük meg a Kölcsey Színjátszó Tábort, amelyen 33 gyerek vett részt, valamint négy oktató: Faragó Zénó, Betlényi Zsolt, Cristiano Bussoni és Kurtai Zsófi Budapestről. A táborban sokoldalú munka folyt: néprajzi adatgyűjtés, műsor-összeállítás, próbák, és mindez egy nagysikerű, dinamikus, sok komikus és konfliktusos elemet tartalmazó záróelőadással fejeződött be.

Az eseményt támogatta a Communitas Alap, de sajnos nem sikerült pénzt nyerni a Fiatalok Lendületben Alaptól. A tábort végül a Kisiratosi Polgármesteri Hivatal, a Prokidor Egyesület és Hadnagy Dénes segítségével tudtuk összehozni.

Az Aradi Magyar Napok rendezvénysorozat keretében október 3-án, a Jelen Ház nagytermében mutattuk be a Kölcsey Egyesület közművelődési kiadványát, a Havi Szemle legújabb antológiáját.

A kötetet Ruja Ildikó méltatta, majd Bodó Barna temesvári egyetemi tanár tartott előadást a regionális irodalmi lapok és kiadványok szerepéről. Közreműködtek a Kölcsey Diákszínpad szavalói és Luptovits László zongoraművész.

Nyáron meghívást kaptam Süli Judittól, egykori osztálytársamtól, aki Nagyiratosról származott el, és jelenleg az ausztriai Welsben él, ahol a Felső-Ausztriai Magyarok Kulturális Egyesületének titkára. Részt vettem az egyesület októberi ülésén, ahol az 1848–49-es forradalom aradi eseményeiről beszéltem – olyanokról, amelyekről a nem aradiak keveset tudnak. Emellett bemutattam az Egyesületünket és az utóbbi időszakban kiadott könyveinket is.

Részt vettünk és koszorúztunk a Salacz-szobor avatásán, valamint örökbe fogadtuk Pataky Sándor sírját – de azt is mondhatnám, az örökségét is. Néhány éve már kiadtuk könyvét, a továbbiakkal kapcsolatban pedig majd a tervekről és – reményeim szerint – a megvalósításokról fogok bővebben szólni.

Éder Enikő díjjazása