A Kölcsey Egyesület története 2009-2017

2017

A Kultúra Napja és a Kölcsey-díjak (2017. január 22.)

Részletek a Nyugati Jelen beszámolójából

2017 január 22-én, vasárnap, a Magyar Kultúra Napján az Aradi Kamaraszínházban szervezte meg a Kölcsey Egyesület és az RMDSZ azt az ünnepséget, amelyen a nemzeti kultúránkért kiemelkedőt alkotó személyeket Kölcsey-díjjal tüntették ki.

A nemzeti himnusz felcsendülése után a nagytermet megtöltő közönséget Fekete Károly, az Egyesület alelnöke, műsorvezető köszöntötte. Az olaszországi autóbusz-balesetben elhunyt magyar fiatalok emlékére egyperces néma felállásra kérte a jelenlévőket, majd Józsa Tamás elszavalta Kölcsey Ferenc Huszt című költeményét. Fekete Károly röviden visszatekintett nemzeti imánk születésére: 1823. január 24-én fejezte be Kölcsey Ferenc a halhatatlan költeményt, amely Erkel Ferenc zenéjével, a népakarat jóvoltából vált nemzeti imádságunkká.

Az ünnepség nem jöhetett volna létre az aradi önkormányzat, a helyi képviselők, valamint azoknak a képzőművészeknek a támogatása nélkül, akik minden évben ingyen biztosítják a díjátadáshoz szükséges műalkotásokat. 2017-ben Csernyánszky Judit, Steinhübel Zoltán és Simó Margit ajánlották fel munkáikat.

Ezt követően Jankó András, az Egyesület elnöke méltatta a Kölcsey-díjasok munkásságát. Kiemelte: a díjazottak tevékenységét rendszeresen méltatta a sajtó, így a kitüntetés egyben a köztisztelet jele is. Reményét fejezte ki, hogy minden eddigi kitüntetett büszkén viseli a Kölcsey-díj rangját. Külön köszönetet mondott Ábrahám Zoltán érem- és szobrászművésznek, aki évek óta készíti a Kölcsey-díj érméit és díszdobozait. Mivel az érmek elfogytak, idén szilikon-másolatot készített, amely alapján a jövőben új érmék önthetők. Erre azért volt szükség, mert a korábbi érmekészítő, Dinyés László elhunyt, és az eredeti forma nem került elő. Dinyés László barátja, Cziszter Kálmán fedezte eddig az érmek költségeit – neki is köszönet jár.

Cziszter Kálmán kitüntetése

Az első díjazott, Cziszter Kálmán építészmérnök, városvédő munkásságát Ujj János helytörténész méltatta. Felidézte, hogy osztálytársak voltak a középiskolában, ahol Cziszter az eminensek közé tartozott. Mérnökként számos aradi épület statikai és gépészeti terve fűződik a nevéhez, de a díjat nem ezért kapta, hanem az 1970-es évektől végzett közéleti és városvédő tevékenységéért. A nehéz időkben megszervezte az „Egyetem” előadássorozatot, ahol kolozsvári és temesvári egyetemi tanárok is előadhattak magyar nyelven. Számos szakfolyóiratban publikált, tudományos munkát is végzett. Különösen büszke volt, hogy részt vehetett a Szántay Lajosról szóló könyv egyik fejezetének megírásában.

A díjat átvéve Cziszter Kálmán hangsúlyozta: mérnökként külön megtiszteltetésnek érzi a kitüntetést. Városvédő munkája összefüggött azokkal a közéleti feladatokkal, amelyeket a forradalom után vállalt. Köszönetet mondott feleségének, családjának, tanárainak, iskolatársainak és kollégáinak. A díjat jelképesen Ujj Jenő, Cristian Miloș, Anghel István és Sándor István építészek nevében is átvette.

Zenei program

A közönség ezt követően a Vox Angelicus vonósnégyes műsorát hallgathatta meg (Tóthpál Béla – elsőhegedű, Miskovits Tibor – másodhegedű, Kászoni László – mélyhegedű, Pataki Károly – gordonka) Kászoni Annamária énekes közreműködésével. Előadásukban felcsendült Brahms VI. magyar tánca, valamint Arany János Rab gólya és Petőfi Sándor Tortemetés című megzenésített versei.

A Piroska házaspár kitüntetése

A második díjazottak a Piroska házaspár, Katalin és István voltak. Munkásságukat Réhon József nyugalmazott tanár, közíró méltatta. Pályafutásukat a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem elvégzése után 15 munkahelyen át, kétszer 44 évnyi pedagógusi szolgálat jellemzi. Bár 18 évi aradi szolgálatukat kevéssé ismerték el, kutatásaik révén értékes évkönyvek, folyóiratcikkek és az aradi magyar színháztörténetről írt kötetük születtek. Réhon József hangsúlyozta: e munka méltó helyet érdemel a polcokon Márki Sándor művei mellett. Az értékelés végén tréfás, de jelképes ajándékokat adott át, majd a díjátadásra került sor. A Piroska házaspár tagjai külön-külön mondtak köszönetet a kitüntetésért.

A lélekemelő vasárnapi rendezvényt a Vox Angelicus és Kászoni Annamária második, magas színvonalú előadása zárta. Az ünnepség után az Egyesület által felajánlott szeretetvendégségen kötetlen, baráti hangulatban beszélgethettek tovább a résztvevők.

A díjazottok a laudálók és a rendezők.

2017 február 15. A beszámoló után lemondtam az elnöki tisztségemről.

Idézetek a február 9-ei interjúból:

– Elnök úr, hogyan értékeli az elmúlt évet?

– Értékelés helyett inkább röviden felsorolom a tavalyi év eseményeit, hiszen, gondolom, az aradi magyar kultúra iránt érdeklődők ismerik a tevékenységünket. Mármint azok, akik többnyire jelen voltak minden rendezvényünkön.

Január 22-én szerveztük a Kölcsey-díjak átadását, március 1-jén tartottuk az előző évre vonatkozó beszámoló közgyűlést. Március 21-én bemutattuk Csanádi János Eleinkről szól a fáma című kötetét, amit később, a szerző jelenlétében Gyulán és Nagyváradon is bemutattunk. Április 11-én Szép Mária Terézia könyvét mutattuk be, és a férje festményeiből kiállítást rendeztünk. Május 22-én Feszty-konferenciát szerveztünk, május 25-én megtartottuk az első Iskolakórus Találkozót, júliusban volt a KITÁSZ közgyűlése. Szeptember 28-án rendeztük meg Steinhübel Zoltán kiállítását, október 4-én Olosz Lajos-megemlékezést tartottunk, ugyanakkor egy kötetét mutattuk be. December 3-án volt az általunk szervezett kórusfesztivál, 15-én Bodó Barna bemutatta a 2015-ös Erdélyi Magyar Civil Évkönyvet.

– Tehát színes program áll az Egyesület mögött. Az elnök milyennek értékeli a tavalyi rendezvényeiknek a színvonalát?

– A Feszty-konferencia és a KITÁSZ-találkozó, a kiállítások, kórustalálkozók, könyvek kiadása és bemutatása szerintem kimagaslóan jól sikerült rendezvények voltak, amelyeket csak egy jól összeszokott csapat tudott végrehajtani. De az is igaz, hogy nem volt zökkenőmentes a munka, voltak nézetkülönbségek is. A magam részéről azt gondolom, ennél többet már nem tudok levezényelni, ezért átadom a helyem másnak, aki tovább tud lépni, és még magasabb színvonalra emelheti az Egyesület munkáját. Éppen ezért nem jelöltetem magam a meghirdetett tisztújításon.

– Számomra a bejelentése meglepő, hiszen az aradi kultúraigénylő magyarság körében Önöket az év csapataként emlegetik…

– Az, hogy nem jelöltetem magam, nem újdonság, legalábbis azoknak nem, akik olvasták a Nyugati Jelenben tavaly januárban megjelent éves beszámoló interjút. Akkor már jeleztem visszalépési szándékomat. Ehhez még azt is hozzáfűzhetem, hogy amikor elvállaltam az Egyesület vezetését, azért tettem, hogy bebizonyítsam: nincs halálra ítélve ez az Egyesület! Vállalásomat, gondolom, teljesítettem, ezért nyugodt lélekkel állhatok fel, helyet adva egy arra rátermettebb személynek, akinek már most sok sikert kívánok! Ugyanakkor felajánlom a segítségemet is, ha arra szükség lesz.

– Köszönöm szépen a beszélgetést, ugyanakkor az aradi és a megyei magyarság nevében is megköszönöm az anyanyelvű kultúránkért, eddig kifejtetett, önzetlen munkáját.

– Én köszönöm a lehetőséget, mindig szívesen tettem a dolgomat.

Utószó

Végezetül – ha már lehetőségem van rá – néhány fotót szeretnék betenni írásom végére azoknak az embereknek a fényképével, akiknek köszönettel tartozom, akik segítették „kölcseys” munkámat.

Vannak közöttük olyanok, akiknek ezt már személyesen nem tehetem meg, mert elmentek közülünk, de olyanok is, akikkel – remélem – még lesz közös dolgunk a jövőben.

† Mucsiné Recicher Éva, addig nem hagyott nyugodni míg nem tettük emléktáblát a Kultúrpalota falára.

† Siska-Szabó Zoltán, aki nem csak tudositott, de a fiamat is megtanitotta féynképezni.

Nagy István nem csak a könyveinket szerkesztette…

Bognár Levente, aki nélkül sokkal nehezebb lett volna a dolgunk.

† Kovach Geza, kutakodásaim közben véletlenül találam erre a fényképre. Megérdemli Gazsi hogy egy fiatalkori képe is ismert legyen.

Ezt a szobrot Kisvárdai Lajos, a pécskai fafaragó készítette rólam. Amikor elkészült, még jobban hasonlított rám, mint talán ma.

Jankó András