„A milliók hercegnője" — a Sulkovszky–Tagányi affér - IV. fejezet 2. rész

Tagányi Magdolna meséjét eredetileg úgy gondoltam leírni, mint a többi életmesémet: ő elmondta, én pedig érthetőbbé formálva megszerkesztettem. Egy idő után azonban, ahogy javítgattam a szöveget, olyan részletekre bukkantam, amelyekből hiányzott valami — nem volt kerek a mese, nem minden stimmelt. Elkezdtem utánajárni, annál is inkább, mert az adatközlőm közben elhunyt, és alig akadt Aradon, aki érdemit tudott volna mondani a Tagányiakról.

A történelemkönyvek nemigen írtak róluk, az aradi régi újságokat pedig évekkel korábban elvitték Bukarestbe lefényképezni, és még nem kerültek vissza a nyilvánosság elé. Aztán rábukkantam az ARCANUM adatbázisára, ahol a magyarországi sajtótermékek java része digitalizálva, kereshetően megtalálható. Onnan került elő minden, ami ebben a fejezetben következik.

A sajtóanyagból egészen más történet bontakozott ki, mint amit Magdolna mesélt. Sokáig gondolkodtam: javítsam-e ki az eltéréseket, vessem össze a kettőt és kerekítsek belőle egy hihetőbb változatot — vagy hagyjam meg mindkettőt a maga valóságában, és az olvasó döntse el, melyiket tartja elfogadhatóbbnak. Végül az utóbbit választottam. A mesélő változatát az előző fejezetek őrzik, itt pedig a korabeli sajtó szólal meg — eredeti helyesírással, javítatlanul, dőlt betűvel, ahogy annak idején megjelent.

A Sulkovszky család a Pallas Lexikonban

A Dietrich–Sulkovszky–Tagányi hármas családfa történetét az I. és II. fejezet már felvázolta: Dietrich József báró pankotai uradalmát lánya, Anna-Erzsébet révén örökölte a Sulkovszky család, a hercegi unoka, József Mária pedig felelőtlen életmódjával néhány évtized alatt majdnem elverte az egész vagyont. A házassági összefonódás a Tagányiakkal innen nézve már ismerős. A Pallas Nagy Lexikon rövid szócikkben összegzi a család eredetét:

Ida apja, Szulkovszki József Mária herceg, történelmi lengyel család leszármazottja, hercegi címmel és óriási vagyonnal, aki mint láttuk, a Pankotai Dietrich báró unokája. A herceg családjáról azt lehet tudni, hogy az egyik ősük Mária Terézia idején pecsétőr volt, és rengeteg vagyont tudott a magáénak. 45.000 ha birtok, uradalmak Ausztria és Dél-Lengyelország területén, bérházak, paloták, stb.

A hercegi esküvő — Pesti Hírlap, 1900

1900. január végén, néhány nappal a budapesti esküvő előtt jelent meg a Pesti Hírlap tudósítása Szulkovszki Ida hercegnő és Tagányi Sándor dr. esküvőjéről. A cikk hangneme érzékletesen mutatja, mekkora társasági szenzáció volt egy hercegkisasszony és egy aradi „fiatal vidéki fiskális" frigye — és milyen nyíltan írták meg, hogy ezzel a külföldi Sulkovszky-vagyon magyar családi vagyonná alakul át.

Mint már említettük, Halomkői Tagányi Sándor dr. ügyvéd, aradi földbirtokos holnap tartja esküvőjét Szulkovszki Ida hercegnővel, Szulkovszki József Mária bilitzi herceg egyetlen gyermekével. Az érdekes házasság története a hercegnő-menyasszonynak, aki tizennyolc éves, gyermekkorába nyúlik vissza. A pankotai hercegi uradalom kastélyában látta először a kis hercegnő, még mint gyermekleányka, mostani vőlegényét. A herceg és családja régidőtől fogva bizalmas összeköttetésben állott a Tagányi családdal. A vőlegény atyja, Tagányi István vagyon- és jószágkormányzója volt az összes magyarországi és külföldi hercegi uradalmaknak. A herceg a Tagányi-család iránt való ragaszkodását már azzal is kifejezte, hogy egyetlen lánygyermekének, a menyasszonynak keresztszülőivé hívta meg annak idején Tagányi Istvánt és feleségét.

A herceglány édesanyja, ki maga is szerelmi házasság útján jutott hercegi koronához, a maga részéről nem állott útjába annak, hogy a házasság akadály nélkül létre jöhessen. Dessewffy Sándor csanádi püspök vasárnap délelőtt, palotájának házi kápolnájában maga végzi az egyházi szertartást. Tanúk lesznek: Bohus László báró nagybirtokos és kisjolsvai Szabó Zoltán m. kir. honvédhuszár-őrnagy. E házasság útján a külföldi Szulkovszki hercegi vagyon magyar családi vagyonná változik át. Az Arad megyei uradalmon kívül, mintegy 45.000 hold, a külföldi uradalmak, Feistritz és Hamburg, Bécsben hat bérpalota s egyéb fekvőségek. A holnapi egyházi szertartás után a házaspár Kairóba utazik, nászútra.

Pesti Hírlap, 1900. január 28.

A válás két hangon

A boldogság — mint tudjuk — nem tartott sokáig. Alig másfél év után Ida beadta a válópert és Bécsbe költözött anyjához, hátrahagyva csecsemő kisfiát. A korabeli sajtó a válás okát éppen annak megfelelően mutatta be, hogy melyik félnek a pártján állt. A Pesti Hírlap tíz sűrűn teleírt oldalra hivatkozva a feleség keresetéből idézett:

A válókeresetben, mely tíz, sűrűn teleírott oldalra terjed, a fiatal földbirtokosnő roppant súlyos válóokokat sorol föl s arra kéri a törvényszéket, hogy házasságát bontsa föl. Érdekes a keresetnek az a része, mely arra kéri kötelezné a férjet, hogy a feleségével kapott készpénz-hozományát: 960 ezer koronát visszafizesse. A válni készülő asszony minden keserűsége és szenvedése kiérzik a keresetből, melyben házasságbontás okául sok körülményt tár a bíróság elé. A nagyon diszkrét természetű részletek közül elég legyen egy, és ez az, hogy a férj brutálisan bánt a feleségével, akit a szolgaszemélyzet előtt több ízben tettlegesen bántalmazott.

Pesti Hírlap

A Szeged és Vidéke ugyanebben az ügyben a férj álláspontját ismertette, ebből viszont kiderült, hogy Tagányi — a békéltetési tárgyaláson — nem akart elválni a feleségétől, és azzal érvelt, hogy a birtok semmi jövedelmet nem hoz:

A férj ügyvédje, dr. Steinhard Mór aradi ügyvéd, a keresetben foglalt kérelem elutasítását kérte, mert a férjnek nincs vagyona s legfeljebb száz korona tartási díjat fizethet, a gyermek neveltetését pedig nem akarja az anyára bízni, aki elhagyta a családi tűzhelyt s ezzel érdemtelenné vált a férj s a gyermek szeretetére. Erre dr. Pollatsek Alfréd bemutatta az aradi törvényszék előtt lefolyt békéltetési tárgyalás jegyzőkönyvét, melynek tanúsága szerint dr. Tagányi Sándor kijelentette, hogy feleségét szereti, nem akar tőle elválni. A tárgyalás során a gyermekért folytatott harc felelevenítette a hercegnő szerencsétlen házasságának regényes történetét, aki — mint annak idején megírtuk — azért hagyta árván családi tűzhelyét, mert a férje durva bánásmódja kényszerítette erre a lépésre.

Szeged és Vidéke, 1903

„Erkölcsi elmezavar" — egy diagnózis

A herceg elmebetegségének kimondásához orvosi szakvéleményre volt szükség. A döblingi zárt intézetbe Sulkovszky Józsefet a moral insanity — az erkölcsi elmezavar — diagnózisával utalták be. A korabeli lexikonok így írták körül ezt a kórképet:

Az erkölcsi elmezavar vagy moral insanity az a kórkép, melynek legfőbb sajátossága az etikai és morális irányban mutatkozó kedélyi elfajulás. Az újabb és helyesebb felfogás szerint az erkölcsi elmezavar vagy erkölcsi „egészségtelenség" semmi egyéb, mint csupán egy tünete az ún. serdülési elmezavarnak. Az erkölcsi elmezavart mutató egyének már kora ifjúságukban feltűnnek kedélyük durvasága, nemi ösztönük kielégítése, ravaszságuk, az önérzet és a gyermeki s testvéri szeretet hiánya, kifejezett önzésük, kicsapongásaik és lopások iránti hajlamuk által. Ily egyéneknek olykor látszólag normális intelligenciájuk van, de szellemi elégtelenségük önálló munkánál mindig kirí.

Más források azonban másként látták. A herceg testvére, Alfréd, maga is beadványt nyújtott be a bonni államügyészséghez, és ebben éppen azt bizonygatta, hogy Sulkovszky Józsefnek semmi baja — a tanúk kifejezetten ép elméjűnek tartják:

(Szulkovszki herceg nem őrült.) A bonni államügyészség engedett Szulkovszki Alfréd herceg kérésének és elrendelte, hogy József herceget, ki a tébolyházból megszökött, az eberswaldi állami intézetbe vigyék megvizsgálás végett. Azok a nagyszámú tanúvallomások és nyilatkozatok, melyeket a herceg testvére, Alfréd, a bonni államügyészséghez benyújtott beadványához mellékelt, súlyos vádak a svájci Leidcrsdort-féle intézet ellen és mind arról tanúskodnak, hogy a herceg már régen teljesen szabad volna, ha állami intézetben gyógyították volna. A tanúk kinyilatkoztatták, hogy a herceg előkelő föllépésével, udvarias modorával és kitűnő zongorajátékával pár nap alatt megnyerte az összes vendégek rokonszenvét, hogy ők a herceget ép elméjű embernek tartják.

A két idézet jól mutatja, milyen bizonytalan talajon állt az egész gondnoki konstrukció, amelyre a Tagányiak a vagyont ráépítették.

A bonni törvényszék ítélete — 1905

1905-ben aztán a bonni törvényszék visszafordította a történetet. A Pesti Hírlap részletesen közölte a végzést, amely lesújtó képet festett a két Tagányi gondnoki működéséről:

Tagányi Sándor 1900-ban nőül vette a herceg leányát, Szulkovszki Ida hercegnőt, a ki azonban csakhamar tűrhetetlennek találta az életet férje oldalán s megindította ellene a válópert. E válópör során a fiatal asszony vizsgálatot kért a gondnokok és a gyám ellen, s e vizsgalat eredményeképpen hozta meg most a bonni bíróság a gondnokokat elmozdító végzését. A végzés konstatálja, hogy Tagányi István folyvást kölcsönöket vett föl a fiától, Tagányi Sándortól, mint az uradalom kezelőjétől. E kölcsönök után kamatokat sohasem fizetett, ámde a mikor ő adott kölcsönöket az uradalomban, a kamatokat mindig busásan fölszámította. Az apa és fiú közti összejátszásnak eredménye volt az is, hogy Tagányi István egész ménest nevelt föl az uradalom takarmányán és az igy fölnevelt lovakat, drága pénzén eladta az uradalomnak.

Konstatálja a végzés, hogy akkor, a mikor Tagányi átvette a gondnokságot, a hercegi vagyon tizennégy millió forintra rúgott s csak négymillió adósság volt rajta. A gondnok úgy gazdálkodott, hogy 632 ezer korona értékű papírokat eladott, 400 ezer korona értékben erdőt idegen kézre juttatott, 100.000 korona kölcsönt vett föl az agrárbanknál, azonfelül még egy millió korona egyéb adósságot csinált, s mindennek az volt az eredménye, hogy a birtok mindjobban roskadozott az adósságok súlya alatt annyira, hogy már-már a hitelt egészen kimerítette.

Pesti Hírlap, 1905

Egy évvel később, 1906-ban az is kiderült, hogy a Tagányi-féle gondnokság időszakában miért nem volt biztosítva tűz ellen a körülbelül ötmillió koronát érő ingó vagyon — és a nyomozás részletei önmagukért beszélnek:

A feljelentés egyik indoka az is volt, hogy dr. Tagányi a körülbelül ötmillió koronát érő ingó vagyont és épületeket tűz ellen nem biztosította. A múlt év folyamán az uradalomban előfordult tűzeset alkalmából a vagyonkezelő gondnok azt az utasítást adta a gazdatiszteknek, hogy a gazdasági könyveket és terméki számadásokat vegyi szerrel másítsák meg és írjanak a tényleges számtételek helyébe sokkal nagyobb összegeket s aztán az ekként megmásított könyveket terjesszék elő a tűzkár becslőnek a tűzkár megállapítása céljából. Ez meg is történt s a kárösszeg ezen kiigazított számadatok alapján lett megállapítva. A biztosító társaságok ezen manipulatio által akkor 70—80.000 korona kárösszeget szenvedtek.

1906

Rágalmak Ida hercegnő ellen — 1913

A válás után Ida Berlinbe ment, és másodszor is férjhez ment egy bizonyos Schmettow német birodalmi grófhoz. A kisfiú, ifjabb Tagányi Sándor tíz éves korában meghalt; az apa exhumáltatta, mert gyilkosság gyanúját fogalmazta meg az anyával szemben. A boncolás végül heveny vakbélgyulladást állapított meg — de a sajtóban már kavargó rágalmak nehezen akartak elülni. A Pesti Hírlap egyik legtárgyilagosabb írása maga is védekezésre kényszerült a magyar lapokkal szemben:

A romantika nagyvereségét jelenti az a többéves, elkeseredett háborúság, amelyet Szulkovszki Ida hercegnő voltakénytelen végig harcolni elvált férjével, dr. Tagányi Sándor aradi ügyvéddel és országgyűlési képviselővel. Amikor a dúsgazdag hercegnő kezét nyújtotta a fiatal vidéki fiskálisnak és fejedelmi hozományt vitt házához, országos szenzáció volt a házasságuk, amely a romantika jegyében kötődött. De a mezalliansznak nem sarkadt tartós boldogság a nyomában, Tagányi és felesége csakhamar meghasonlottak egymással s végre is megindult a válópör.

A vagyonért és a fiúcskáért elkeseredett háborúságot folytattak, amig végül a hercegnő le nem mondott a rengeteg hozományáról, fiacskáját pedig a törvény erejével szakították el tőle: apjának ítélték oda. De ezzel még nem fejeződött be a többéves háborúság, dr. Tagányi Sándor, akit fia útján fontos érdekek fűztek továbbra is elvált felesége vagyonához, a hercegasszonyt gondnokság alá helyeztette. A Szulkovszki—Tagányi-affér tengeri kígyó lett, a hercegnő tovább küzdött függetlenségéért, de helyzetét súlyosabbá tette az a körülmény, hogy időközben újabb ellenfélre talált gondnokában is, aki elfogultan, nem az asszony, hanem a volt férj érdekeit képviselte.

És e sziszifuszi, elkeseredett küzdelem idejében történt, hogy a zaklatott életű Szulkovszki Ida megismerkedett Schmettow Bernhard német birodalmi gróffal. Most azután újra aktuális lett a Szulkovszki—Tagányi-affér, még pedig az elvált házastársak gyermekének, Tagányi Sándornak hirtelenül történt elhalálozásával. A tízéves gyermek koporsója mellől különös, az anyát mélyen sértő hírek kerültek forgalomba. Olyan gyanúsításokat kolportáltak a gyászba borult hercegnőről, hogy reprodukálásuk nem csak a jó ízlés, de a tisztesség rovására történnék.

Pesti Hírlap, 1913. szeptember 5.

Maga Ida is megszólalt egy lapban, és szenvedélyesen védekezett a rágalmak ellen:

Ez a legvakmerőbb támadás, mely Magyarországról ért! Sokat szenvedtem, sokat elszenvedtettek velem, de ennyit nem tételeztem volna fel ellenségeimtől! Aljas rágalom, ha engem gyilkosnak akarnak bélyegezni. — Fiam halála nagyon elszomorított, és egész szívvel odavágyom a koporsója mellé, de nekem lehetetlen elmenni oda, olyan emberek közé, akiket nem akarok többé látni, akiket nem szabad többé látnom. Pedig én csak azt akarom, hogy békén hagyjanak, nyugodtan élhessek s ne halljak többet azokról az emberekről, akik belegáncsoltak az életembe.

A hercegnő tragikus vége

A harmadik férje — egy porosz katonatiszt — szintén felelőtlen ember volt, aki a maradék vagyont is elverte, majd magára hagyta Idát Berlinben. Ami ezután történt, szinte hihetetlen: a valamikor dúsgazdag hercegnő egy berlini külváros szegényes lakásában él, varrónőként tengeti életét. Egy kőnyomatos lap tudósítása Pesten is nagy feltűnést keltett:

A sokszoros milliomosnak a leánya Berlinben varrónő lett és keze munkájával, nagy nélkülözések között tengeti életét. Szulkovszki hercegnő atyja még most is él Bécsben, 73 éves aggastyán. A szerencsétlen nő elvált felesége dr. Tagányi aradi ügyvédnek. Nemrég súlyos beteg lett, bevitték egy berlini kórházba, veszedelmes műtétet kellene rajta végrehajtani, de az orvosok nem merik kockáztatni, mert a páciens a rossz táplálkozás következtében túlságosan legyöngült. Negyven évvel ezelőtt Szulkovszki herceg vagyonát kerek százmillióra becsülték. Most Berlin egy külvárosában szegényes lakásban él az egykori hercegnő, mindössze háromszáz márkát kap havonként.

Magányosan, szegényen hunyt el a birodalom egykor irigyelt hercegnője. A pankotai uradalomnak és a 45.000 holdnyi Sulkovszky-vagyonnak ezzel a nekrológgal valójában vége is szakadt — a Tagányi család sorsa innentől fogva már nem a hercegi latifundium, hanem a saját aradi üzletei körül forog.