A netezés rabja

Az internet egy olyan szolgáltatás, amely teljes mértékben kiszolgálja az embereket. Céljaink eléréséhez csupán minimális befektetés szükséges, és még az utcára sem kell kilépnünk hozzá. Ez a lehetőség elvezethet az elmagányosodáshoz. Hiába szerzünk rengeteg barátot, teremtünk virtuális kapcsolatokat, a személyes, kézzel fogható élmények háttérbe szorulnak, elmaradnak. Ez elvezet a teljes elszigetelődéshez. Ráadásul ma már nemcsak otthon, a számítógépnél „netezünk”: a telefon mindig kéznél van, az értesítések pedig állandóan visszahívnak a képernyőhöz.

Az internet lehetőséget nyújt rá, hogy egyre több ember meneküljön a mindennapok valóságából a virtuális világba. Ezt az emberek sokkal kecsegtetőbbnek tartják. Különböző alakok felvételét teszi lehetővé, kifordulást önmagunkból, egy teljesen új én felvételét. Közvetlen kapcsolat hiányában mindenki azt állít magáról, amit jónak lát. A közösségi oldalakon ráadásul könnyű úgy válogatni a pillanatokból, hogy kívülről minden tökéletesnek tűnjön, és sokan ez alapján mérik magukat másokhoz.

A világhálón könnyebb új barátokat szerezni, egy elképzelt életet kialakítani. Nincsenek kötöttségek, sem pedig felelősség; a netfüggő, ha kirekesztett volt a régi környezetében, itt akár népszerű is lehet, hiszen álarca mögé bújva egy teljesen új emberré válik. A visszajelzések – lájkok, kommentek, üzenetek – gyors sikerélményt adnak, és emiatt sokan újra meg újra visszatérnek.

Akinél kezd kialakulni a függőség, az egyre több időt tölt az interneten. Többet, mint azt előtte elhatározta. Túlórázik munkahelyén csak azért, hogy hozzájuthasson a hálóhoz. Időérzékét a számítógép előtt teljesen elveszíti. A környezetében élőket, családtagjait, barátait teljesen elhanyagolja, így megromlanak emberi kapcsolatai. Egy idő után romlik teljesítőképessége, ha pedig nem jut számítógép közelbe, akkor ingerült, levert, esetenként agresszív lehet a függő. Ma ez sokszor úgy jelentkezik, hogy nem is kell „számítógép közelébe” jutni: elég a telefon, a rövid videók, a folyamatos görgetés, és az, hogy mindig van „még egy” tartalom, ami után nehéz letenni.

Az internetfüggő mindig több időt tölt a monitor előtt, mint azt korábban elhatározta. Ha nem jut fel egy ideig a világhálóra, ingerültté vagy levertté válik. Lassan már az ebédet sem családi körben, hanem a monitor előtt fogyasztja el. A netfüggő könnyen elveszíti az időérzékét: ha leül a monitor elé, az órák is csak perceknek tűnnek. Környezetét, családját és barátait teljesen elhanyagolja. Sokaknál ma már az is gond, hogy állandóan ránéznek a telefonra, „csak egy pillanatra”, aztán mégis elmegy vele az idő, és a figyelem teljesen szétesik.

A függőség legtöbb esetben nem fizikai, tehát nem maga az internet nyújtotta előny okoz örömet a netfüggőknek, hanem maga a virtuális világ, amelynek maga is részese lehet. Gyakran nem is az információ a döntő, hanem az a folyamatos inger, amit a chat, a közösségi oldalak, a videók, a játékok és a soha véget nem érő hírfolyam ad.

Ez azonban számtalan veszéllyel jár: elszigetelődés a valós világtól, mely néha akár a munka, vagy éppen a család elvesztésével járhat. Ez a fajta függőség legalább olyan veszélyes és destruktív, mint bármely más szenvedélybetegség, ennek megfelelően az internetfüggők is szakorvos segítségére, s megfelelő kezelésre szorulnak.

Egyre több kamasz képtelen hosszú időre eltávolodni az internettől, és ha mégis kénytelen, feszültté válik. Sokszor úgy érzik, lemaradnak valamiről, mintha „kimaradnának” az eseményekből, a hírekből, a többiek életéből, és ez a nyugtalanság még jobban visszahúzza őket.

Szakemberek világszerte vizsgálják a mindennapossá vált internethasználat hosszú távú hatásait. Elsősorban arra kíváncsiak, befolyásolja-e a viselkedésünket, a társas kapcsolatainkat az, ha egy nap több órát a világháló előtt ülünk. Egy connecticuti orvoscsoport ezzel összefüggésben azt akarta bizonyítani, hogy az internet nagy mértékben felelős a fiataloknál a depresszió kialakulásáért, a dohányzásért és a droghasználatért, épp ezért kifaggattak helyi 3500 diákot a szokásaikról.

Kiderült, hogy a tinédzserek többsége naponta több órát is gép előtt tölt, vannak fiúk, akik hetente 20 órát, a megkérdezetteknek pedig legalább 4%-a már internetfüggő. Az esetükben a függőség azt jelenti, hogy nehezen válnak meg az internettől, ha mégis kénytelenek, akkor idegesek, ingerültek, úgy érzik, lemaradnak valamiről.

A szakértők megállapították azt is, hogy az internetfüggő fiataloknál nagyobb eséllyel alakul ki depresszió, hajlamosabbak dohányozni vagy drogot fogyasztani, de egyértelmű összefüggést a két dolog között nem tudtak kimutatni.

Egy felmérés szerint, ha az emberektől – akár csak egészen rövid időre is – megvonják az internethez való hozzáférést, dühösnek és magányosnak érzik magukat.

A felmérést az Intersperience nevű közvélemény-kutató cég készítette, akik több mint ezer embert kérdeztek meg arról, milyen a viszonyuk az internethez, az okostelefonokhoz és egyéb hasonló eszközökhöz, majd megkérték őket, hogy 24 órán át nélkülözzék valamennyi fenti technológiát. A megkérdezettek 53 százaléka ismerte el, hogy dühítette, hogy nem tud felmenni a netre, 40 százalékuk pedig arról számolt be, hogy magányosnak érezte magát a világháló nélkül. A vizsgálatban részt vevők egy része azt a megállapítást tette, hogy az internettől való tartózkodás olyan volt számukra, mintha az ivásról vagy a dohányzásról kellett volna lemondaniuk, sőt egyikük odáig is elment, hogy az érzést ahhoz hasonlította, mintha levágták volna az egyik kezét. Ma sokan ugyanezt úgy élik meg, hogy „üres” lesz a napjuk, nincs mibe kapaszkodni, nincs folyamatos inger, és hirtelen szembesülnek a csenddel.

“Az online és digitális technológia egyre nagyobb területet foglal el az életünkben, kihat a barátságokra, a családi életre, a munkára, a vásárlási szokásokra” – mondta Paul Hudson, az Intersperience vezérigazgatója.

Korábban a Maryland Egyetem kutatói több száz diákot kértek meg szerte a világon, hogy bírjanak ki 24 órát mindenféle technológiai eszköz nélkül, beleértve a tévét és a rádiót is. A kísérlet résztvevői nem írhattak emailt, nem használhatták a közösségi oldalakat, még újságot sem olvashattak, csupán a vezetékes telefont és a könyveket nem vonták meg tőlük.

A vizsgálat végén a szakértők megállapították, hogy az önkéntesek olyan pszichológiai és fizikai tüneteket produkáltak, mint a dohányzásról vagy drogról leszokni próbáló függők. Legtöbbjük nyugtalannak és elszigeteltnek érezte magát, és állandóan a mobiljuk után nyúlkáltak, annak ellenére, hogy az nem is volt náluk.

Gyógymódja

A tapasztalat azt mutatja, hogy ha a házastársak vagy barátok együtt küzdenek, biztosabb a győzelem. De az egyedülállók is erőt kaphatnak egy-egy jó baráttól, családtagtól, lelki gondozótól. Nagyon fontos, hogy nyíltan kell beszélni a problémáról! A szenvedőnek és a segítőnek egyaránt tudnia kell, hogy vannak visszaesések és sok nehézség adódhat. Az internetfüggőnek tudatosan, szívbeli elhatározással kell szembefordulnia önmagával… Sokszor az is segít, ha konkrét rendet teszünk: kevesebb értesítés, képernyőmentes étkezés, lefekvés előtt telefon nélkül, és a felszabaduló idő helyére tudatosan valódi programot teszünk – beszélgetést, mozgást, közös élményt.