Áldozati tipológia - A bűncselekmények sértettjei

Az ember szervezete ezer és ezer alkatrészből áll, s azoknak mind összhangban kell lenniük, hogy az eredőjük, az ember élete, viselkedése egyensúlyban legyen.

A sok alkatrész összhangját az érzések, az ösztönök és az ész igazgatják, a környezeti, természeti és emberi (bio-, pszicho-, szociális, kulturális) tényezők befolyásolják. Ha minden jól megy, az ember megfelelő életvitelt, viselkedési formát tud produkálni, megőrizheti életét, testi épségét, javait, személyi jogait, becsületét.

De ha ennek az egésznek akár csak egy eleme is meghibásodik, rosszul működik, akkor zavar következik be, aminek a vége lehet halál, sérülés vagy jogsértés.

Az ember általában olyan öröklődési alapot kap őseitől, és olyan személyi tulajdonságokat sajátít el a környezetéből, amelyek megvédik, biztosítják biztonságát. Ezektől, tehát a genetikától és a környezettől függ az ember viselkedése, életmódja, amit a közösség, amelyben él, elemez és megítél, sőt etikai és jogi szabályok alapján szankcionál is.

Azok, akik megsértik ezeket a szabályokat, erkölcstelenek, bűnözők, vagy áldozatokká válnak.

Az áldozatok problematikájával egy már önállóvá vált tudomány, a viktimológia – áldozattan foglalkozik. Annak egyik oldalágáról, az áldozati tipológiáról ejtenék most néhány szót.

Nemcsak a bűnözők, de az áldozatok soraiban is sok devianciát, eltérést találunk a normálistól, amelyek okai lehetnek biológiaiak, szervi vagy pszichikai betegségek, illetve környezeti hatások.

Elemezzünk ezekből néhányat; úgy gondolom, nem árt elgondolkodni rajtuk, de ha csak a kifejezések pontos értelmezése lesz a hasznuk, akkor is megéri néhány percet szánni ezen írás elolvasására.

Itt az elején azonban le kell szögezni, hogy e tipológiák nem (csak) áldozati kategóriák, de most ezen írás keretein belül ebből a szempontból vizsgáljuk meg őket.

Ambientális, környezeti tényezők

Az ember csak kivételes esetekben él remeteként, általában közösségben, társadalomban. E közösségek tagjai kölcsönösen befolyásolják egymást, és szinte minden ember másképp éli meg, értelmezi a társadalmi élet szabályait. Sokan nemcsak az etikai, de még a jogi szabályokat is áthágják, és így nem ritkák a morális kihágások és a bűncselekmények sem. Reálisan fennáll annak a veszélye is, hogy valaki a környezetünkből, sőt mi magunk is áldozatokká váljunk.

1. A kulturálatlanság és a szegénység

A különböző magatartási formákat a genetikai örökség és az anyagi körülmények, az anyagi egyenlőtlenségek határozzák meg. De még a jó genetikai alapot is megronthatja a rossz anyagi helyzet. A normális kifejlődéshez megfelelő nevelés szükséges, ehhez pedig a rosszabb anyagi helyzetben lévők nehezebben jutnak hozzá, így a szegényeknek szűkülnek a lehetőségeik, és kilábalni ebből az ördögi körből csak keveseknek sikerül.

A képzés felhagyásának aztán különböző következményei lehetnek: a lemaradó nem tud információkat szerezni, nem tud elsajátítani olyan képzettségeket, mesterségeket, amelyek elhelyezkedését, munkához jutását segítenék, amelyek általában a társadalmi beilleszkedését tennék lehetővé, könnyítenék. Nem tud konfliktust elterelő magatartásokat sem megtanulni, például azt sem, miként kerülheti el, hogy bűncselekmények áldozatává váljék.

A szegénység és a kulturálatlanság a társadalmi normák megértését is gátolja, szabadosságot eredményezhet, s még a vallásos és érzelmi életet is befolyásolják; ezek mind növelik kiszolgáltatottságát.

A szegénységről egy pár szót. Az embernek alapvető joga a normális létezésre, a boldogságra való jog. A boldogság nincs mindig kapcsolatban az anyagi helyzettel, sokan szegényen is boldogabban élnek, mint gazdag sorstársaik. Ez azért lehetséges, mert az értékrend, a környezeti – komfortábilis, kulturális igények mások, különbözőek.

A szegénység alkalmazkodási zavar, anyagi krach vagy csőd. Alkalmazkodási zavar, amikor az ember szegény környezetbe születik, és nem tud, de nem ritkán nem is akar kiszabadulni ebből a környezetből. Csőd, amikor jólétbe születik, vagy jólétet teremt magának, de később gazdasági csőd miatt szegénységbe jut. A szegénység jelei: éhezés, nyomorgás, lakáshiány, háztartási cikkek, szórakozási lehetőségek hiánya stb. A másik oldalon van a meggazdagodás, s e kettő sokszor antagonisztikus jelleget ölt, társadalmi ellentéteket is okozhat.

A változatosságok ellenére létezik egy bizonyos társadalmi nyomás, igény a többet birtoklás, a gazdagság felé, magasabb életszínvonal elérése felé, ami nem ritkán viselkedési zavarokat is okozhat, bűncselekmények elkövetésére, elszenvedésére késztet.

Külön kategória ezen a téren az analfabétáké, akik még nehezebben alkalmazkodnak a környezetükhöz, gyakran izolálódnak, s akiknek nehezebb a saját érdekeiket megvédeni, és akiket könnyebb átverni is. Pontosan tudatlanságuk miatt általában vagy elfogadnak, vagy visszautasítanak mindent, intoleránsak, könnyen befolyásolhatók, cselekedeteik azonnaliak, nem ritkán durvák, érzelmileg hízelgők vagy alantasak.

Milyen tanulságokat vonhatunk le viktimológiai szempontból a fentiekből?

Azt hiszem, nem kell sokat bizonygatni, hogy a szegény, a tudatlan ember könnyebben válik bűncselekmények áldozatává. Sokszor kerül olyan helyzetbe, amikor könnyű prédája a bűnözőknek, tolvajoknak, akik nagyon jól tudják, és számolnak is azzal, hogy az ilyen emberek általában nem fordulnak majd a hatóságokhoz, egyszerűen anyagi helyzetük miatt, de ha mégis megteszik, hihetőségük, bizonyítási lehetőségük is kisebb.

Mindez így van, s elég nem jó, hogy így van, s akkor mit tanácsoljunk e veszélyeztetett embereknek, hogy ne menjenek haza este, sötétben, ha nincs villamosra vagy taxira pénzük? Ilyen tanácsokat hiába adunk, azt azonban meg lehetne szívlelni, hogy a nevelésre (főleg a gyerekek nevelésére) több gondot kell fordítani, mert ez az alapja a majdani fejlődésnek. Sőt tanulni, odafigyelni a dolgokra nem kerül sokba, és sohasem késő: okulni lehet embertársaink példáiból, rádióból, TV-ből, csak nyitott szemmel kell járni a világban.

Nagyon jól tudtuk mi ezeket, amikor Pécskán az „Egy Jobb Világért” romákat segítő alapítvány első aktivitása az iskolai lemorzsolódást megelőző akció volt. Aktivisták a tanárok és közösségi rendőrök segítségével azonosították az olyan iskolásokat, akik sokat hiányoztak. Megkerestük szüleiket, a gyerekekkel is elbeszélgettünk, és prémiumokat, juttatásokat kaptak azok, akik ezentúl kevesebbet hiányoztak, s jobb jegyeket kaptak.

2. A stressz

A stressz az élet sava-borsa, enélkül nem élnénk, csak vegetálnánk – mondja Selye János. Akkor hát miért okoz allergiát, fekélyt, szívbajt vagy annyi más betegséget, társadalmi problémát?

A stressz is olyan, mint a koleszterin, van jó és rossz stressz is: stressz és distressz. Az ingerekre szükségünk van, csak arra kell vigyázni, hogy a negatív ingerek ne kerüljenek túlsúlyba.

A stressz alkalmazkodási probléma, pszichológiai feszültség, az élet egyensúlyának megbomlása, megoldhatatlan, kontrollálhatatlan helyzetek megjelenése, ma már korunk népbetegsége. Okozója a rohanó élet, a határidők, az áremelések, a tömeg, a zaj stb. Betonrengetegben élünk, mindenben csak a gyorsaság a lényeg: gyorsvonatok, autók, éttermek, mobiltelefonok, gyors és töméntelen információ az interneten, reklámdömping. S mindez egyetlen célt szolgál: a fogyasztói társadalom célját, a pénzköltést. Igen ám, de a pénzt meg kell keresni, legtöbbször kemény, monoton, mozgásszegény, túlhajszolt, idegileg kimerítő munkával. S ennek még jó esetben sem érünk a végére, mert a kielégített vágyak újakat szülnek. Erre még rátevődik a mass media a hírekkel a háborúkról, katasztrófákról, balesetekről, bűnesetekről stb.

Ha végiggondoljuk, ez nem is meglepő, hisz valójában az egész világ, az ország gazdasági helyzete, de a munkahelyek is stresszhelyzetben vannak, s nehéz, szinte lehetetlen stresszmentes helyzetet találni.

A stressznek három fázisa van:

• a probléma, a veszélyeztető környezeti hatások megjelenése, a vészhelyzet

• az ellenállás fázisa, élettani, pszichológiai reakciók

• és a kimerülés állapota, betegség.

Az állandósult stressz hatására megjelenik a depresszió, rosszabb esetben az alkoholizmus vagy a drogfüggőség, szélsőséges esetben pedig az öngyilkosság.

Tünetei: idegeskedés, türelmetlenség, ingerültség, levertség, rossz előérzet, az önbecsülés csökkenése, s aztán különböző szervi bajok, betegségek.

Erről a témáról sokat lehet még írni, de akit bővebben érdekel, annak ajánlom Selye János: Stressz distressz nélkül című könyvét.

Bizonyított tény, hogy a stressz káros az egészségünkre, öregít, serkenti az agressziót, szorongást, félelmet kelt, és íme odaértünk, ahova ki akartunk lyukadni: növeli az áldozattá válás lehetőségét is.

A leendő áldozat, ha stresszes, türelmetlenebb, nem tudja megfelelően irányítani reakcióit. Vagy túlreagál, s ezzel provokatív, vagy látszik rajta a pánik, a feszültség, a félelem, ami pedig felbátorítja a lehetséges elkövetőket (a kutyák is azt harapják meg, aki fél). A stressz okozta harag, agresszió könnyen sodorhat veszélyes helyzetbe, s ezzel növeli a viktimizáció esélyét.

Az apátiára és a depresszióra felfigyelnek a bűnözők, jól tudják, hogy mindezek csökkentik az érzelmi és intellektuális képességeket, és ki is használják az ilyen állapotot.

A fizikai fáradtság is okozhat olyan állapotot, amikor az ember képtelen a helyes reakciókra, későn vagy egyáltalán nem kapcsolnak a védekező magatartások.

Mit tehet az áldozattan mindehhez?

Elsősorban itt is a megelőzés a legfontosabb, idejében fel kell figyelni a tünetekre, és azonosítani a problémák okát. Ha ez megvan, akkor különböző konfliktus-, problémamegoldó stratégiákat kell keresni és megvalósítani. Ajánlott a hozzátartozók, rokonok, barátok, munkatársak, esetleg orvos segítségét kérni. Ehhez annyit talán még hozzá kell tenni, hogy akármilyen élethelyzet is áll elő, ha csak egy percre gondolunk az esetleges, az elkövetkezendő eseményekre, azok viktimológiai vetületeire, már felkészültebben tudunk szembenézni bármilyen eseménnyel, és a védekezési reakciók is megfelelőek lesznek.

A stresszelt személyre az elhagyatottság, a szorongás jellemző, a kimerültség, rossz előérzet, és éppen emiatt úgy gondolja, hogy nincs semmi értelme a védekezési mechanizmusoknak. Sokszor teljesen lemond céljairól, felmond kapcsolatokat, elszigetelődik, életformát változtat. Olyan is van, hogy egy várt rossz beteljesülése feszültségcsökkenést, megkönnyebbülést okoz. Nehéz kilábalni egy ilyen mélypontról, kikerülni az ördögi körből. Csak segítséggel lehet.

Manapság már az internetről is sokféle önkontroll-fejlesztő, konfliktuskezelő pszichoterápia, agresszió-, haragkezelési tréning, viselkedésterápia tanulható el, de a legjobb specialisták, orvosok tanácsait is kérni, határesetekben pszichiátriai kezelés is szükséges.

Egy tanácsot azonban meg lehet fontolni. Aki felismerte saját magán vagy hozzátartozóin a stressz tüneteit, végiggondolva a keletkezési mechanizmust, a megoldás mindig valami változással, változtatással kezdődik, valamit másképp kell csinálni az elkövetkezőkben. Változtatni kell az életmódon, az életvitelen, például ez lehet válás, munkahely-változtatás, dohányzás, italozás elhagyása, a túlterhelés csökkentése, kikapcsolódás, szabadság, a szabadidő megreformálása, sport, testedzés, segítségkeresés stb., stb.

Még egy megjegyzés: amíg e cikkhez olvastam anyagokat, egy ismerősömmel elbeszélgettem a témáról, és jóleső érzéssel váltunk el, amikor azt mondta nekem, hogy immár jobban megérti betegségének kialakulási mechanizmusát. Aritmiája van, és azt mondta, hogy most, beszélgetés közben, visszagondolva az elmúlt 2–3 évre, rájött, felismerte, mennyi rejtett stresszhelyzetet élt át, amelyek biztosan (izguló, ideges típusú lévén) folyamatosan pulzuszavarokat okoztak nála, s aminek most itt az eredménye: a vegetatív, a szervi betegség.

3. A rágalmazás, a pletyka

A rágalomnak sok változata van, ide sorolható az intrika, a hazudozás, a rémhírterjesztés, a dezinformálás és a pletyka. Ha elgondolkodunk ezen kifejezések jelentésén, az árnyalati különbségeken, ízlelgethetjük nyelvünk sokszínűségét. Én csak a pletykáról szólnék egy pár szót. Egyesek szerint a pletyka a kommunikáció közlegénye, támadás az ember tisztessége ellen, felmorzsolja azok jó hírét. A pletykának az a legjellemzőbb tulajdonsága, hogy nem létezik kölcsönös bizalom nélkül, befogadó nélkül. Nagyobb az ereje, mint az igazságnak, sokan akkor is elhiszik, ha bizonyíték van az ellenkezőjére.

A pletyka az igazságnak nem megfelelő, hazug állítás, ami ártalmas egy másik személy számára. Általában nőkre jellemzőek az ilyen cselekedetek, és a férfiakról szólnak, azok szerelmi, szexuális dolgairól vagy üzleti ügyeiről, de számtalan más változata is létezik. Ha egy bizonyos határt átlépnek ezek a kijelentések, nemcsak a célszemélyre károsak, de hatással vannak a rágalmazó személyiségére is. Ezekből a „hírekből” könnyen kilátszik a disznóláb, a rágalmazó rosszindulata, a néha szinte kóros, ártó szenvedélye, s ugyancsak néha a saját személyiségnek a dicsőítése. Az is igaz, hogy néha igen jó feszültséglevezető egy ilyen jó kibeszélés, de vigyázat, a végén oda jut a pletykás, hogy egy idő után már nem is tudja megkülönböztetni a reálist a kitalálttól, és krónikussá, ártalmassá válhat a rágalmazó saját személyiségére is, önimádatba, hisztériába csaphat át.

Egy ideig háttérbe szorult a pletyka, ritkultak a traccspartik, a borozgatások, az emberek a rádión, TV-n keresztül kapták az információkat, de a mobiltelefon elterjedése óta újra erőre kapott. Bizonyított tény, hogy a férfiak átvették a vezetést ezen a téren is: az ő beszélgetéseiknek 33%-a, míg a nőknél csak 28%-a pletyka. A fiatalabb generáció sem marad le, ők SMS-ekben teszik mindezt. (Megjegyzés: miért nem írnak helyesen a fiatalok az SMS-ben? Nem fecsérlik az idejüket ilyen kicsinységekre, vagy mert nem tudnak helyesen írni?)

Politikai oldala is van, amit úgy hívnak, hogy negatív kampány.

Hogy milyen veszélyekkel jár az effajta viselkedés az áldozattan szempontjából? Provokatív magaviselet az ilyen, művelői könnyen válhatnak becsületsértés, testi sértések áldozatává, ami bizonyos körülmények között még emberöléssé is fajulhat.

4. Lopás, kleptománia

Az emberek a szükségleteiket általában törvényes körülmények között tudják kielégíteni. Vannak azonban olyanok is, akiknek ez csak a jó modor vagy a törvények áthágásával sikerül.

A tolvajokra a kétszínűség jellemző. Kívülről ártatlannak, ostobának, gyávának látszanak, alázatosan viselkednek, valójában pedig ravasz, beképzelt, egoista, minden hájjal megkent személyek. Tetteik kivitelezéséhez bizonyos készségekre, jártasságra, önkontrollra van szükségük, és könnyed életfelfogásra, érzéketlenségre mások problémáira. Azok lopnak, akik gyorsan és túlnagy erőlködés nélkül akarják kielégíteni igényeiket.

Egy változata ennek a típusnak a kleptománia, idegen tárgyak elsajátítása, egyfajta elmebetegség melléktünete. Az ilyen betegek értékes vagy akár értéktelen tárgyakat eldugdosnak vagy ellopnak, szükségteleneket megvásárolnak vagy megrendelnek.

Általában tiszteletreméltó személyeknek látszanak, és normálisan viselkednek, jó anyagi körülmények között élnek, és nem szükségletből lopnak, mint más tolvajok. Olyan dolgokat is ellopnak, amire nincs is szükségük, amiből van nekik, amit nem is használnak. Az elsajátítás oka egy pszichikai ösztönzés, impulzus, ami, ha megjelenik, nem tud lecsengeni, nem tudnak ellenállni a lopás ingerének, de ennek ellenére nem zárja ki a büntetőjogi felelősségre vonást.

Viktimológiai szempontból az ilyen emberek ki vannak téve a rajtakapás veszélyének vagy a későbbi bosszúnak.

A kleptománia kényszerbetegségnek számít és kezelhető. Jelei a kényszergondolatok és kényszercselekedetek, pl. félelem a szennyeződéstől, sűrű kézmosás, a túlzott rendrakás, felhalmozás stb. Ha ezeket felismerik a hozzátartozók, segíthetnek a helyzeten.

5. Az önkényeskedő

Az önkényeskedés, a basáskodás szavakra, a román „abuziv” szó megfelelőjére nehezen akadtam rá a szótárban is.

Kezdjük itt is egy kis filozófiával.

Az ember igyekszik a saját akaratát érvényre juttatni, és ez általában sikerül is, anélkül, hogy ez mások érdekeit sértené. Sokan azonban cselekedeteiket kényük-kedvük szerint irányítják, önkényesen, jó modort, törvényt szegő módon.

Ez főleg a munkáltatókra, a vezetői posztra jutottakra jellemző, ők gyorsan realizálják, hogy a helyzetük, funkciójuk segítségével növelhetik befolyásukat, sőt bizonyos haszonra is szert tehetnek.

Az önkényes emberek minden igyekezetükkel saját hatalmuk megerősítésén dolgoznak. Még ha tudják is, hogy cselekedeteik súrolják, vagy durván át is lépik a morális és a jogi szabályokat, erősnek érezvén magukat, lovon érzik magukat, a funkciójuk hátán, és így olyan módon bánnak főleg alkalmazottakkal, alattvalókkal, amit nyugodtan rossz bánásmódnak, de elnyomásnak is nevezhetünk.

Nem ritkán követnek el az ilyen emberek becsületsértéseket, sőt sokszor a tettlegességtől sem riadnak vissza, aminek aztán kiszámíthatatlan közösségi és egyéni következményei lehetnek. Az ilyen emberek könnyen bűncselekmények áldozatává is válhatnak. A megoldás: meg kell keresni a főnök magatartásának okait, alapjait, és azokra hatva javítani vagy szankcionálni. Az effajta szituáció azonban mindig a fegyelem hiányára és a társadalmi közömbösség jelenlétére figyelmeztet.

6. A csaló

A csalás a társadalmi viszonyok és az állampolgárok vigyázatlanságának, nyereségvágyának, illetve ezek ellentétének az eredője.

A csaló törvénytelen cselekedetek elkövetésével becsapja áldozatait. A valóságnak nem megfelelő képzeteket alakít ki, tévedésbe ejti, megtéveszti áldozatát valamilyen jogtalan haszon elérése érdekében. Mindezt néha olyan fantasztikusan teszik, mint a bűvészek a színpadon.

A csalók személyisége általában nem közönséges, ehhez a „mesterséghez” különleges képességek kellenek. A csalók általában intelligens emberek. Elsősorban is jól eligazodnak a konkrét élethelyzetben, amelyben élnek, ki tudják használni például az áruhiányt vagy akármilyen más, pl. ellátási rendellenességet, mindenre van naprakész megoldásuk.

Azt is el kell ismerni, hogy jó emberismerők, ki tudják puhatolni áldozataik gyengéit.

A csalók általában rossz anyagi helyzetben vannak, és ezért örökké új trükköket kell, hogy találjanak, új balekokat kell, hogy keressenek, akiket kiraboljanak, hogy felkapaszkodjanak szűkös helyzetükből.

Éppen azért, mert különleges képességek szükségeltetnek e munkakörben, a szélhámosok általában szakosodnak bizonyos fajta áldozatokra, s a kiszemelteket néha hosszú ideig „puhítják” – bizonyítva – jóhiszeműségüket, vagy baleknak tettetik magukat, ámítják, „etetve” a leendő áldozatokat, amíg a végén úgy átvágják őket, hogy szinte észre sem veszik. Az áldozatok sokszor, amíg nem jönnek rá a stiklire, amíg fel nem ébrednek, úgy gondolják, hogy ők jártak jól a lezajlott üzleten, s nagyon meg vannak lepődve, amikor bebizonyosodik az ellenkezője.

Az interneten több száz fajta csalási módozatot találtam, úgyhogy nem árt jól kinyitni a szemünket, mert sokféle veszedelem leselkedik ránk.

Viktimológiai szempontból, éppúgy, mint a tolvajok, a csalók is nagy veszélyeknek vannak kitéve, mert ha nem sikerül a trükk, akkor bizony rosszul is járhatnak, áldozatokká válhatnak.

Nem tudom, az a tudat, hogy a szélhámosok áldozattá válásának a lehetősége igen nagy, hány csalót tart vissza cselekedeteiktől, de hát sosem lehet tudni.

7. A féltékeny

A féltékenység egy ellentétes érzelmi állapot: egy anyagi érdek, egy funkció, egy személy szeretetének elvesztésétől félő ember állapota. Bizonytalan, frusztrációs helyzet. Egyfajta alacsonyabbrendűségi érzés, a saját személyiség értékvesztése, feleslegessé válásának a félelme, aminek sajnos sokszor bűncselekmény elkövetése vagy öngyilkosság a vége.

Nem tévesztendő össze az irigységgel: a féltékenység lényege, hogy meg akarjuk tartani, ami a miénk, míg az irigység lényege, hogy vágyunk valamire, ami nincs a birtokunkban. S még valami: a féltékenységben megjelenik egy harmadik személy is, nemcsak magának akarja a figyelmet, hanem azt is, hogy abból ne kapjon egy harmadik személy is.

A legelterjedtebb a szexuális féltékenység. Ez gyakrabban a férfiaknál jelentkezik akkor, ha félrelépésre gyanakszanak, így próbálják biztosítani génjeik átadását utódaiknak. A nőknél akkor jelentkezik, ha az érzelmi kötelékek gyengülésétől tartanak, attól, hogy párjuk másik nőre fecsérli erőforrásait.

Sokszor egy pletyka adja az impulzust, és indítja el a folyamatot.

Először többnyire titkolják az érzés megjelenését, s nyomozásba kezdenek, bizonyítékokat keresnek, és találnak a legkisebb, legjelentéktelenebb eseményekben is. Ócsárolni, lejáratni kezdik az ellenlábast, de automatikusan beindul egy önpusztító vetület is. Megjelenik a krónikus rosszkedv, a depresszió, majd az alkoholizmus, a drogozás stb., majd a végkifejlet az ellentámadás, a bosszúállás. Ez lehet direkt, erőszakos vagy alattomos, és minden elképzelhető és elképzelhetetlen elfér benne.

Ez pedig pont olyan könnyen tehet egy embert elkövetővé, mint áldozattá.

A féltékenység kezelése

Súlyos féltékenység esetén legjobb orvoshoz, terapeutához fordulni.

Könnyebb esetekben meg lehet próbálni az információnyújtásos kezelést, amikor is a megvádolt fél részletesen beszámol minden pillanatáról, s idővel talán meg lehet győzni a partnert. Ez csak akkor sikerülhet, ha tényleg nincs semmi alapja a gyanúsításnak. Ellenkező esetben legjobb kilépni az egyre veszélyesebbé váló kapcsolatból.

8. A prostituált

A prostitúció fizetség ellenében nyújtott szexuális szolgáltatás. Lényeg, hogy ezt a szolgáltatást több vásárlónak ajánlják fel. A kitartottnál az a különbség, hogy csak egy vagy csak néhány, állandó kliense van. A kurva pedig ugyanazt csinálja, de fizetség nélkül, kedvtelésből és csak időközönként, nem rendszeresen.

A prostitúciónak különböző formái vannak, s ezek a formák rangsorolják is őket.

Legfelül a kitartottak, a hostessek, call girlök vannak, őket a szállodás, masszázsszalonok lányai követik, akik exkluzív házak alkalmazottai. Következnek a bordélyházak lányai, majd az utcalányok, akik általában jól szervezett hálózat tagjai, s többnyire stricijük van.

Még meg lehet említeni: létezik és egyre fejlődik a gyermek- és a férfiprostitúció is. Ez utóbbiak körében is vannak rendfokozatok: a belami, a hímringyó, a legalacsonyabb kategória, utcán, aluljárókban dolgoznak. A gigolo, a selyemfiú általában gazdag, öregedő hölgyeket szórakoztat – persze borsos áron –, míg a „chippendale” fiúk műsor keretében lépnek föl közönség előtt.

A prostitúció történetének egy egész fejezetet szenteltem a Bűnözők és áldozatok című könyvemben, arról most nem szólok.

Az okairól azonban igen. Különböző felfogások léteznek.

Egyesek szociális problémának, a társadalmi rend ellenségének tekintik, amit a szegénység okoz, ami ellen fel kell lépni. Mások szerint biológiai, hormonális okai vannak, és betegségként kezelik. A pszichológiai oldalról közelítők úgy vélik, hogy a prostitúció a személyes szabadság, függetlenség egyik szélsőséges megjelenési formája. Így bizonygatják, hogy önállóak, függetlenek, hogy szabadon rendelkezhetnek a testükkel, még ezen a téren is, és hogy olyan szerződéseket, egyezségeket köthetnek, amilyeneket akarnak.

Ez a legősibb mesterség persze nem veszélytelen foglalkozás.

Képviselői ki vannak téve leggyakrabban a testi sértéseknek vagy a még súlyosabb, élet elleni bűncselekményeknek, de sokszor a személyes szabadságukban is korlátozzák őket, szinte rabszolgasorban tartják. Ők a leggyakoribb szenvedő alanyai az emberkereskedelemnek is.

Végezetül még meg kell említenem azt is, hogy a Román Büntető Törvénykönyv 304. szakasza most is érvényben van. A házasságtörést bünteti, a házastárs szexuális kapcsolatát más személlyel, igaz, most már nem börtönnel, hanem csak pénzbüntetéssel. (Sok országban, pl. Magyarországon, de Törökországban is ez már nem számít bűncselekménynek.)

9. A huligán

Az emberi kapcsolatokat általában a normalitás jellemzi: egymás megbecsülése, a tisztességes magatartási formák, a szabályok betartása. Vannak azonban olyan egyének is, akik mindezt lábbal tiporják, akik felrúgják a legelemibb viselkedési szabályokat is, akik rombolásokat, fizikai bántalmazásokat, brutális cselekedeteket követnek el, mások személyes szabadságát veszélyeztetik.

Akik az ilyen cselekedeteket végrehajtják, általában primitív, korlátolt személyek, akik így akarnak kitűnni a tömegből, így akarják egyéniségüket kifejezni, így próbálják a konfliktusos helyzeteket megoldani, jogaikat kiharcolni. Kialakulásának okai közül megemlíthetjük az alkoholizmust, a drogfogyasztást, a rasszizmust, az idegengyűlöletet stb.

Ezeknek a cselekedeteknek általában a fizikai erő az alapja, s sokszor agresszív kifejezési módokban jelentkeznek, általában az utcákon, tereken, sportpályákon, szórakozóhelyeken. (A focihuliganizmus külön fejezetet érdemel, sok helyen törvényváltoztatásokkal kellett közbelépni, mint pl. nálunk a Mitică Dragomir-törvény.)

A huligánok általában csoportokban, hordákban cselekednek, de még így sem biztonságos a helyzetük. Minden pillanatban ki vannak téve az ellentámadás veszélyének, s így gyakran válhatnak áldozatokká.