DAVID
Sokszor aggódtam Dávid unokámért: olyan vézna kisfiú, vajon hogyan boldogul majd? Aztán egy-egy váratlan tettével megmutatta, hogy több erő és talpraesettség van benne, mint gondoltam.
ESSZÉ
9/23/20264 min read
Pár nap múlva lesz 6 éves. Tegnap megmértem: 18,5 kg. Vézna, szinte filigrán termet, de az esze jól vág. Mindenről lehet vele beszélni, s az emlékezőtehetsége pedig néha meg is lep: az ember nem várná, hogy mindenre emlékezzen egy ekkora gyerek.
Én azt is tudni vélem, hogy miért ilyen vézna. Azért, mert nem eszik sokat. Nem finnyás, szinte mindent megkóstol, de keveset eszik. Ez úgy alakult ki nála, hogy az első három évében sokat volt nálunk, és mondhatom, testközelből láttam, hogy jól eszik, és jó bőrben is volt akkor mindig. Nálunk csak magyarul beszélt. Amikor a román óvodába került, ott nehezen boldogult a kommunikációval. Két-három hónapig alig váltott pár szót a körülötte levőkkel, azt is csak a dadával, aki tudott valamit magyarul, akivel nagyon közeli kapcsolatot alakított ki. Három év múlva is Maria tánti volt a mindene, a mentsvára. Sokszor kérdeztük, mit ettek az óvodában, de sokáig nem tudta megmondani. Beszédnehézségre gondoltunk. Később, amikor láttuk, hogy nem gyarapodik, legalábbis súlyra, akkor végiggondoltuk az óvodai menetrendet. Reggel álmos, keveset eszik, ebédkor odatették elébe a tányért az ennivalóval, s aztán nem sokat figyeltek rá, nem etették, s egy idő után jött a takarítónő, összeszedte a tányérokat, s vitték aludni korgó gyomorral. S ezt ő megszokta, nem volt semmi baj, virgonc volt, sohasem fáradt el, csak nem gyarapodott.
Ez a véznaság, soványság a természetét is alakította (gondolom), nem lett olyan belevaló, mint pl. az unokatestvére, aki csak pár hónappal nagyobb, de teljesen más, minden munkában igyekszik segíteni, biciklizik, ugrál, mászik, focizik stb. Ő nem, csak kevésbé vad játékokat játszik, s ha odatettem néha pl. egy szeget beverni egy deszkába vagy diót törni, hamar elfáradt.
Most már van egy 8 hónapos testvére, aki viszont szinte már túlsúlyos, 11 kg-os. A minap csak ő volt a szobában az öccsével, aki az ágyon hempergett, s bizony egy óvatlan pillanatban legurult az ágyról. Szerencsére puha szőnyegre esett, nem lett baj. No, a 18,5 kg-os báty felkapta a szőnyegről a 11 kg-os öccsét, visszatette az ágyra, és nyugtató szavakat duruzsolt neki. Az első pillanatokban a kicsi nem is kezdett el sírni, de amikor az anyuka is benézett a szobába, hisz ő is hallotta a konyhából a puffanást, és kézbe kapta a kicsit, akkor aztán elkezdődött az ordítás: előbb a kicsi, azután mind a ketten. No de szerencsére nem lett nagyobb baj. A meglepő az, hogy ez a vézna fiú felkapta a földről a jó nehéz testvérét, és visszatette az ágyra. Hát igen, vészhelyzetben megnő az ember ereje.
De azért csak alakul valami a Dávid természete körül is. A múlt héten tudta, hogy mi, férfiak dolgozunk, lebontjuk a régi színt, és új teraszt építünk a helyére, s este megbeszélte az anyjával, hogy ő is ott akar lenni, és segít, ha tud. Ez volt az első eset, hogy ilyesmit kért, így hát nem sokat gondolkodtunk, reggel elmentem érte, és egész nap ott lábatlankodott körülöttünk. A feleségem ügyelt rá, amíg mi dolgoztunk. Ő is dolgozott, egy kis edényben betont kavart, és amikor kész volt, kérdezte a mestert, hova öntse a megkevert anyagot, szegeket próbált kiverni deszkákból, s festett is egy kicsit. Később, amikor már a terasz tetején a deszkák oda voltak fogva a horogfákhoz, felkéretkezett oda, és leült a tető közepére, kezébe vette a nejlonzacskót, és adogatta a szögeket a mesternek, aki lefogta a fedőlemezt. Persze nem sok dolga volt, sokat kellett illesztgetni a lemezeket, s így volt ideje nézelődni is. S ahogy nézelődött, észrevette, hogy egy cserép az öreg ház tetején el van csúszva a helyéről, s így beeshet az eső. Mondta nekem, s ahogy megláttam, egyből felmentem a padlásra, és néztem, mi az oka a lecsúszásnak. Nagy volt a meglepetésem, amikor láttam, hogy egy léc elkorhadt és megtört, s már csak az ámen tartotta. Ha nem vesszük észre, pár nap vagy hét múlva nagy esély lett volna arra, hogy teljesen eltörik a léc, s akkor három cserép is leesett volna, elázott volna a plafon. Helyrehoztam a problémát, s azon gondolkodtam: az, hogy meglátta, hogy ott nem áll jól egy cserép, a jó megfigyelőképességének az eredménye, de honnan tudta, hogy azt meg kell mondani valakinek, mert azt ki kell javítani?
Megnyugodtam, ember lesz a Dávid unokámból is.