Fesztivál az egész világ

A múlt vasárnap hajnalban ismét messziről hallatszódó dübörgésre ébredtem. Már-már azt hittem, hogy a kolozsvári Untold fesztiválról ért el ide, az ablakomig a dobszó.

Már nem sikerült visszaaludni, úgyhogy volt időm gondolkodni. A fesztiváljelenségre gondoltam, sok minden eszembe jutott, később a neten is kutakodtam. Először is az jutott eszembe, nem véletlen, hogy az ilyen eseményeken jönnek elő a drogproblémák, mert tényleg szinte elképzelhetetlen, hogy egy ember, még ha fiatal is, két-három éjszakát kibírjon folyamatos mozgással, ringatózással, rángatózással, alvás nélkül. A híradóban mondták, hogy rengeteg kis fehér plikket találtak a fesztiválozók után. Kolozsváron nem történt nagy baj, de egy bukaresti fesztiválon egy Pruton túli moldovai fiút annyira meglepett egy ilyen szer hatása, hogy pánikba esett, és végül megállt a szíve, a mentők sem tudtak rajta segíteni.

De kezdjük az elején.

A néhány napra (hétre) összpontosuló kulturális akciók az emberiség egész történetét végigkísérik. Kezdetben ezek szinte mind vallási, kultikus természetűek voltak, pl. passiójátékok, tél- és böjtbúcsúztató vigasságok.

A mai értelemben vett első fesztiválok a művészet ünnepei, kulturális találkozási alkalmak voltak. Eleinte egy-egy műfajra terjedtek ki: Salzburgban a komolyzenére, Bayreuthban az operára. A Szegedi Szabadtéri Játékokon a színházra fókuszáltak, filmfesztiválokon – no, mire?

Az emberek személyes mozgásának könnyebbé válásával és a globalizáció kiteljesedésével (különben a globalizáció egy fejlődési szint – az emberiség fejlődése során törvényszerűen lépésről lépésre jutott el idáig, amit nem lehet megkerülni, semmibe venni, mert pl. a kommunikáció, a környezetvédelem, a pandémiák már nem ismernek határokat), mára az ilyen jellegű rendezvények száma robbanásszerűen nőtt, és kiszélesedett. Ma már ide sorolják a különféle konferenciákat, kereskedelmi vásárokat, népművészeti eseményeket, kirakodóvásárokat, néptánctalálkozókat, falunapokat, búcsúkat is.

Egy ilyen eseményen való részvétel életérzés, a puszta „ottlét” közösségi élményt is nyújt, erősíti az összetartozást, kommunikációs alkalom.

A fesztiválok során más emberek, kultúrák, művészeti ágak megismerése mellett csökken az ismeretlennel szembeni gyanakvás, tágul a látókör, erősödik a tolerancia.

A helyi fesztiváloknak több módon is lehet kedvező hatásuk a helyi közösségre. Amellett, hogy serkentik a kulturális életet, növelik az identitást – különösen, ha a helybéliek nem csak szimpla fogyasztók, hanem bevonódnak a fesztivál létrehozásába is.

A „kultúrára lusta” emberek is sok élményhez juthatnak. A „buli” hangulata őket is beszippantja, s ott olyan tudást és élményeket szerezhetnek, amelyeknek nevelő, ízlésformáló hatása is lehet.

A fesztiválok megszervezéséhez és működtetéséhez általában sok ember, szervezet, intézmény együttműködése szükséges. Ez erősíti a csapatmunkára való készséget, összeforrasztja a közösségeket.

A fesztiválok lehetővé teszik a környezet fejlődését, szerencsés esetben a gazdaság fellendülését is okozhatják.

Összefoglalva elmondható, hogy a fesztiválok a közvetlen kulturális élmény és a szórakozás mellett nemcsak a közönség, de a résztvevők, a szereplők, a szervezők és – sikeres rendezvények esetén – a tágabb környezet számára is sok haszonnal járnak.

Mindez érvényes a kolozsvári Untold („elmondhatatlan”) fesztiválra is. Megkérdeztem egy fiatalembert, aki jár az ilyen fesztiválokra, és a következőket mondta: különleges kikapcsolódást, feltöltődést nyújt a részvétel egy ilyen eseményen. Annak ellenére, hogy nagy a tömeg – az idén majdnem 100.000-en voltak ott naponta –, általában civilizált körülmények vannak, pl. több mint 100 tusoló működik. A több tízezer résztvevő nagy részének van hol aludnia, csak pár ezren próbálják többórás rángatózásaikat sátraikban, autókban kipihenni, ami szinte lehetetlen, mert ahogy felkel a nap, a melegtől ez már nem megoldható.

A rendezők egyike a következőket mondta egy újságírómnak:

Az Untold-legenda szerint a varázslónak, a fesztivál védnökének segítségre van szüksége, hogy megmentse a világot, és öt rendtől kér ereklyéket, hogy teljesítse a kihívásokat. „Minden rend egy sor értéket képvisel, amellyel a fesztiválozók azonosulni tudnak. A griffrend a folyamatosan kísérletezőket szólítja meg, azokat, akik nyitottak az új dolgokra; a bagolyrend azokat, akik elsősorban a tudás és a bölcsesség megszerzésére koncentrálnak; a szitakötőrend azokat célozza meg, akik arra törekednek, hogy teljes értékű életet éljenek; a szarvasrend a sokszínű, tartalmas emberi kapcsolatokra vágyókat; a szentjánosbogárrend pedig azokat, akik akkor találják meg a boldogságot, ha szeretteik körülveszik őket” – mondták korábban a szervezők. Ez a tematika visszaköszön a fesztivál díszletelemeiben és fényjátékaiban is.