Fiúk és apák
Két film és egy Zorán-dal gondolkodtatott el az apák és fiúk kapcsolatáról. Arról, mit adunk tovább, és hogyan halljuk vissza egyszer a saját szavainkat.
ESSZÉ
10/21/20264 min read
Egy régebbi télen többször is a televízió mellé szorultam, s ha már így alakult, igyekeztem válogatni a műsorok között. Az egyik hétvégén két film is igen tetszett: az 1962-es Tarasz Bulba és az 1989-es A sors csapdájában. Mindkettőben az apa-fiú viszony ragadta meg a figyelmemet.
Tarasz Bulbáról biztosan sokan hallottak. Gogol eposzi ihletettségű kisregényének kozák vezére ő, akinek történetét több alkalommal is filmre vitték. Az általam látott változat tizenhatodik században játszódó történetében Tarasz Bulba katonáival a törökök ellen harcoló lengyel csapatok segítségére siet, de cserébe árulással fizetnek nekik. A győzelem után a lengyelek a kozákok ellen fordulnak, és elűzik őket földjeikről.
Tarasz Bulba két fiát, Andrejt és Osztapot Kijevbe küldi tanulni, avval a nem titkolt céllal, hogy kiismerjék a lengyeleket, s ezt a tudást később a harcokban is hasznosíthassák. Andrej azonban beleszeret egy lengyel nemes lányába. A kapcsolatot a lány családja ellenzi, s egy véres összetűzés után a két testvérnek menekülnie kell Kijevből.
Hazatérésük után eljön a harcok ideje is. A kozákok Dubno falai közé szorítják a lengyeleket, de a várost nem tudják bevenni. Látván, hogy kemény dió az elfoglalása, inkább körülzárják, és úgy tervezik, kiéheztetik a védőket. Telik az idő, a kozákok unatkoznak, túl sok vodka is elfogy, s a sereg egy része végül elindul hazafelé. A városban eközben fogytán az élelem, és járvány is kitör.
Andrej megpróbálja kimenteni szerelmét a járvány sújtotta városból, de fogságba esik. A lengyelek a lány életével zsarolják: máglyára küldik, s Andrej csak úgy mentheti meg, ha segít élelmet szerezni az ostromlottaknak. Vállalja, hogy elvezeti őket a kozákok ökörcsordájához.
A rajtaütés sikerül. Mire a meglepett, részeg kozák sereg magához tér, az állatokat már a városba hajtják. A lengyel parancsnok felbátorodik, és támadást indít az ostromlók ellen. A küzdelembe azonban a korábban hazafelé indult kozákok is bekapcsolódnak.
Tarasz Bulba a csatában felismeri lengyel egyenruhában harcoló fiát, a közelébe verekszi magát, és számonkéri árulását. Andrej nem veszi fel a harcot az apjával. Azt mondja, előbb férfi, s csak azután kozák. Az apa ekkor előveszi pisztolyát, és lelövi saját fiát.
A másik történetben is apa-fiú konfliktus kerül elénk. A központi szereplő egy náci SS-tiszt és mérnök, aki egy megsemmisítő táborban a tömeggyilkosság technikai berendezéseiért felelős. Részt vesz a Hitler elleni sikertelen merénylet előkészítésében, ezért nemcsak a közeledő szövetségesek, hanem az SS elől is menekülnie kell.
Hogy eltűnjön üldözői elől, és megússza a felelősségre vonást, felveszi egy meghalt zsidó fogoly személyazonosságát. Plasztikai műtéttel megváltoztatja az arcát, s fogolyként maga is koncentrációs táborba kerül. Ott átéli az üldözöttek kiszolgáltatottságát, és sorsközösségre talál velük.
A háború után Palesztinába kerül, és bekapcsolódik az Izrael megalakulásáért folyó harcokba. Feleségül vesz egy zsidó nőt, fiuk születik, ő maga pedig idővel az izraeli hadsereg tábornoka lesz.
Felnőtt fia dokumentumfilmet készít náci háborús bűnösökről, és kutatásai közben rájön apja titkára. Ugyanebben az időszakban az ODESSA nevű, volt nácikat tömörítő szervezet is rátalál a tábornokra. Urániumot akarnak szerezni általa, s a fia és a felesége életével zsarolják. Az apa látszólag enged nekik. Amikor azonban már biztonságban tudja a családját, felrobbantja magát és zsarolóit.
Ebben a filmben is van egy jelenet apa és fia között, éppen úgy, mint a Tarasz Bulbában, csak fordított előjellel: itt a fiú akarja lelőni az apját annak múltja miatt.
Érdekes gondolatok ezek, el lehet tűnődni rajtuk, és mindenki eldöntheti magában, kinek ad igazat. Szerencse, hogy nekünk nem ilyen végletes helyzetekben kell helytállnunk. De a hétköznapi apa-fiú kapcsolatoknak is megvannak a maguk fájdalmai. Olyanok, mint amilyenekről Zorán énekel az Üres bölcsőt ringat a Hold fénye című dalában, Sztevanovity Dusán szavaival.
Először a fiatal apa mondja:
„Tudod, a számla nagy, a munka se vár…
S jött a hír, hogy a fiam már jár”
Vagy a gyerek kérésére:
„Gyere, taníts meg rá, hogyan dobjam el…
Fiam, játszunk majd, de most mennem kell”
Később azonban megérkezik az ilyen szavakra a válasz is:
„Tudod, énnekem most, apa, csak a kocsikulcs kell még
És ha megengeded, elmennék”
Végül pedig az apa marad a hiányérzettel:
„A minap fel is hívtam, mikor láthatnám,
Ha néha felénk nézne, bizony nem bánnám…
[…]
Még valamit mondanék, de letette már
S csak rohan, pont, mint én
A fiam, pont, mint én”
„Sokat leszünk együtt még” – ma éppen a homokdombon.