FülöpTamás temetésére

Tamás Székelyföldön született, és ott is élt 40 éves koráig, amikor felfigyelt a majláti kollektív gazdaság hirdetésére, amely családos embereket keresett, és az áttelepülőknek munkahelyet, valamint házat is biztosítottak. Ő is jelentkezett, 1986-ban – s lám, most is itt van közöttünk, igaz, már koporsóban. A koporsót azonban leszármazottai veszik körül, akik már igazi majlátiak.

Nem is tudom, hogyan, de jó barátok lettünk. Az Igaz ember mesék című könyvemben részletesen leírtam élettörténetét. Ez a könyv megtalálható az interneten – a honlapomra kattintva bárki elolvashatja, bármikor.

Benne vannak a székelyföldi gyerekkori játékok, csínytevések, fiatalkori kalandok, a katonaévek, majd a házasság és a gyermekek születése. Ezután következett a nagy ugrás, amikor is mindenüket egy vagonba pakolták, és elindultak az ismeretlen Bánátba, ahol végül Majláton telepedtek le. Itt talált otthonra az egész családja. Ma is itt élnek, és most is itt állnak a koporsója körül: három gyermeke és azok leszármazottai.

Tamás jól beilleszkedett Majláton, a kőműves brigádban talált munkát. Sok ház és melléképület építésében részt vett, majd nemsokára csoportvezető lett, és a vingai gabonaszárító építését már ő vezette. Megtanult kerek kemencét is építeni törött cserepekből – ezek közül néhány még ma is használatban van.

Később, amikor a szocialista években rosszabbodott a gazdasági helyzet, Tamás háromszor is megpróbált átszökni a jól őrzött határon. Volt, hogy golyók süvítettek el a feje mellett; máskor átért ugyan, de mire észbe kapott, rájött, hogy újra a román oldalon van.

Tamás nagyon szeretett és tudott is sakkozni. Kanadából, Brazíliából és Argentínából is voltak partnerei, akikkel a neten játszott, és sok versenyt is nyert.

A változások után, amikor már szabadon lehetett, néhányszor átment Magyarországra dolgozni – de nem sokáig maradt. Addigra már annyira megszokta és megszerette kis falunkat, hogy igazi majláti lett. Itt halt meg, és itt fogja aludni örök álmát.

Majláthfalva, 2015 április 11