Lili 2. rész

Az első részben — van annak már öt-hat éve — a kis Lili viszontagságos fiatal koráról írtam. Háromszor is meg akartunk tőle szabadulni, hisz a nagytestű, körülbelül 30 kilós kuvasz, hóbortos, fiatal eb lévén, az öreg szüleim testi épségét is veszélyeztette szertelen szeretetkimutatásaival.

Mind a háromszor visszajött, még a szomszéd faluból is. Harmadszorra koszosan és alaposan elverve ért haza. Megsajnáltuk, és elhatároztuk, hogy megtartjuk.

Mintha megértette volna a helyzetet: egy kicsit megkomolyodott, és a szertelenség helyett másfajta cselekedetekkel, a szeretet kimutatásában jeleskedett.

Egyszerűen nagyon nehéz, szinte lehetetlen leírni, hogyan is tudta ez a kutya kimutatni a szeretetét.

Legtöbbször anyám elé ült, és a fejét az ölébe hajtotta. Ilyenkor mindig jött a szokásos, jól kiérdemelt simogatás a fejére. Ha pedig valamilyen okból nem jött, akkor az egyik mancsával szabályos simogató mozgást vitt véghez: válltól derékig szépen, lassan mozgatta mancsát anyám hátán, amivel aztán mindig elérte a célját.

Ha többen voltunk, és körbeülve beszélgettünk, ő beült középre — ülve is szinte a mellünk magasságában volt a feje —, és tekintetével követte a beszélőt, mintha értette volna, amit mondunk. Aztán volt úgy, hogy sorra vett másokat is, és az ölbe hajtott fejes mutatványt mindenkinek bemutatta, persze szépen sorban, előbbre véve azt, akit jobban szeretett. Aki először látta ezt a tudományát, hitetlenkedve, csodálkozva nézte.

Anyámat mindenhova követte, és a leghalkabb parancsot vagy hívószót is meghallotta, és engedelmeskedett. Ha sokan voltunk, és valakit zavart a jelenléte — disznótor idején vagy esős ünnepnapokon —, megkötöttük. Ez a művelet, ha nem akartunk komplikációt, anyám dolga volt. Ő odament a lánchoz, megfogta a nyakörvet, és alig hallhatóan csak annyit mondott:

– Lili, gyere ide.

Ő pedig szépen, lassan odasompolygott, és szinte nyújtotta a nyakát.

Ugyanilyen jelenetek zajlottak le akkor is, ha Lili leszabadult a kertbe vagy az utcára. Mi kiabálhattunk, csak nagy nehezen engedelmeskedett, de ha anyám hívta, olyan messziről is vágtatott vissza, ahonnan már alig látszott.

Volt olyan eset is, amikor meg volt kötve, mert épp palántáztunk a kertben, de ő egyszer csak gondolt egyet, és elindult közénk. A lánc nem jelentett gondot: egy egyszerű nekiugrással elszakította, és úgy, egy másfél méteres láncdarabbal a nyakában átugrott a kerítésen, mintha az ott sem lett volna, aztán odavágtatott hozzánk.

Gondolni lehet, mi lett a nyamvadt palántákkal. Még szerencse, hogy csak a mi kertünkben tett kárt.

Egy-másfél éves korában lett először hasas, de már akkor is halott kiskutyákat ellett. Azután megdöglött a barátja, a szomszédos nagytestű farkaskutya, és hét évig nem lett hasas. A nyáron azonban egyszer csak megjelent a kertünk alján egy úgyszintén jó nagydarab farkaskutya, és elkezdődött az idill, ami után szemmel láthatóan nőni kezdett Lili hasa.

December elején, egy vasárnap reggel megfialt: két kiskutya élve, három halva született. Szerdán aztán még két döglött kiskutyát fialt, de sajnos ez sem hívta fel a figyelmünket. Pedig később az állatorvos azt mondta, akkor még meg lehetett volna menteni.

Szombaton, amikor ott jártunk, kissé meglepődve láttuk, hogy nem várt a kapuban, mint máskor. Nem kutakodott a táskánkban a csontok után, amit addig el sem lehetett volna képzelni. Csak feküdt ott, a helyén, mellette a két szopó kis ebbel. Arra gondoltunk, hideg lévén, vigyáz a kiskutyáira.

Nekem a szeméről, a nézéséről egy novellarészlet jutott eszembe:

– Hálásan nézett ránk. Még életemben nem láttam ennyire bölcsnek.

Aztán szerdán csörgött a telefon, s bizony percekig tartott, míg megértettem édesanyám sírásba fúló szavait.

Lili megdöglött.

Másnap a cseresznyefa alatt, a szomszéd háza mögött, megástuk a gödröt.

Napokig tartott, míg sikerült egy kicsit megvigasztalni anyámat. Hibásnak tartotta magát, amiért nem vette észre a bajt, hisz ha idejében szól, talán megmenthettük volna.

Egyvalami hozott gyógyírt a bánatára: a két, még a szemét sem kinyitó kiskutya, akik folyton sírtak, és két-három óránként követelték a cuclisüveget.

© 2025. All rights reserved.

Write your text here...