Névkálvária

Zina asszonyt még a Pécskán töltött évek alatt ismertem meg, aztán egy alkalommal mediátorként is felkeresett. Amikor egyeztettük az időpontot telefonon Tündének mutatkozott be. Akkor csak elgondolkodtam ezen, de amikor találkoztunk rákérdeztem, hogy Zinának, vagy Tündének szólítsam. No, akkor elkezdett egy mesét, ami egy jó félórányit tartott, amit most papírra próbálok vetni.

A háború alatt született Pécskán. Az egész család, de főleg az apja nagyon örült a 3 fiú utáni lány gyermeknek. Oly annyira, hogy komájával együtt másnap, amikor még mámoros fejjel mentek bejelenteni a leánykát, egy kis afférjuk akadt a pappal. A keresztapa, nem engedett a jussából, ő akart nevet adni a lánynak, mégpedig a Tünde nevet. A pap sehogy sem akarta bejegyezni, olyan nincs mondta, szent Tünde nincs, s ezért nem lehet ezt a nevet beírni az anyakönyvbe. Ők sem engedtek a magukéból, s végül is egy kompromisszum született, a keresztlevélbe a Katona Tünde Borbála név került.

A néptanácshoz, csak 2 hét múlva ment az apja bejelenteni, de rá sem nézett a kiadott iratra, sokáig nem is tudta, hogy a hivatalnok asszony csak úgy ,, de la sine putere,, Katona Zăna-t irt románosan, î din a-val. A Borbálát már meg sem említette az apja, el is felejtette.

Amikor elkezdte az iskolát, a tanító néni szomszédjuk volt, és egy ideig kérte a hivatalos, állami keresztlevelet, de mivel telt az idő és csak nem hozták be, úgy írta be, ahogy a kislány mondta, Katona Tündi. Ezen a néven lett utána minden katalógusba, minden osztályba beírva, sőt 7 osztályos hivatalos diplomája is erre névre szól, i betűvel a keresztneve végén. Azután egy ideig otthon volt, a ház körüli teendőket látta el, s néha kampányok ideién a kollektívba is dolgozott, de ott sem kértek írtatokat, beírták a normatorba a közismert nevén, és semmi probléma nem volt még 5 évig.

Időközben megcsináltatták a buletint is, beadták az iratokat, és igaz, hogy amikor osztották, volt egy kis zűr, a pocakos rendőr bácsi Katuna Zana-t olvasott és senki sem jelentkezett az igazolványért. Eltelt egy jó idő, míg az apja rájött, hogy ez az ő lánya lehet és elmentek az igazolványért. De akkor sem csináltak problémát, s csak később tudták meg másoktól, hogy a rendőr bácsi vagy néni is elírta az nevet, mégpedig két helyen is, ők egyrészt nemcsak, hogy Zana-nak írták, a keresztnevét, úgy gondolták teljesen fölösleges az a kalap az első a betű felett, de még a családnevét is kijavították, ,,rendesre,, ők Kotuna-nak írták a családnevét.

20 éves korában azonban úgy döntött, hogy a városba költözik, és beiratkozott a gazdasági iskolába. No, akkor kezdődtek a problémák.

Kérték a buletint , a születési igazolványt és az iskolai végzetségről is a papírt. Akkor látták, hogy a három iraton 3 féleképp szerepel. Zűr lett belőle, az ottani titkárnő hívta a rendőrséget, azok viszont hívták Tündét és a szüleit. Nagy fejmosások közepette kijavították a buletint, és lett Katona Zina, biztos hogy ne legyen baj a kalappal, mert más alapja nem volt a cserének. (De nehogy azt higgyék, hogy ez már a vége, nem, még lesz Zena is). De az iskolai papír maradt, Tündi néven és így, a végén lemaradt a gazdasági iskolából, nem vették fel.

De ez, akkoriban nem is volt baj, mert megismerkedett a városba egy klassz fiúval, megházasodtak, és Iurascu Zina néven kiállított buletinnal költöztek Moldvába, Roman városba, a fiú szüleihez. Egy idő után ott is gazdasági iskolába akart iratkozni, de ott is észrevették az iskolai bizonyítvány és a buletinbeli különbséget. De ott szerencséjük volt, egy idős magyar (talán csángó) asszony volt a titkárnő, akit mindenki tisztelt abban az iskolában, és ő vett egy papírt és irt egy proces-verbalt, amiben kijelentette hogy a Tünde és a Zina ugyanaz a név, hogy a Zina a magyar Tünde fordítása és aláíratta ezt a papírt két éppen ott tartózkodó személlyel, akik elhitték amit a titkárnő mondott, és azután szépen beírta az iskolába, amit el is végzett és az ott szerzett diplomával élte le az életét, avval dolgozott azután 30 évet.

De meg nincs végé, Zena lett az egyik munkahelyén, a Romagránál, már ismét Aradon, ahol a személyzetisnek sehogy járt a szájára, a kezére a Zina név, egy helyt pedig Tündért írtak Tünde helyett, de erre már nem is emlékezett pontosan hol is történt, megszokta, hogy keverik a nevét. A nyugdíjazásánál meglepően kevés zűr volt, minden szépen rendeződött, s lám így is, ennyi név-kálvária után, ,, descurcalta,, magát az életben és most is vidáman és aktívan éli életét.