SZENVEDÉLYBETEGSÉGEK

„Az emberi szenvedély megszámlálhatatlanul sokféle… egyik sem hasonlít a másikhoz, és az alantasok éppúgy, mint a magasztosak, eleinte engedelmeskednek az embernek, csak később válnak félelmetes zsarnokká.” — Gogol

Ezzel a témával is a viktimológia tanulmányozása közben kerültem közelebb. Van köztük kapcsolat. A megfelelő helyen utalni fogok majd rá.

A szenvedélybetegség magatartászavar, mánia, ismétlődő viselkedésforma, szokás, amelyet valaki kényszeresen újra és újra végrehajt, még akkor is, ha káros környezetére és saját magára is.

Kóros függőség valamilyen szerhez, dologhoz, viselkedéshez, amely során az illető elveszíti az önkontrollt tettei fölött.

Hogyan alakulnak ki? Általában a kíváncsiság, a szórakozni vágyás, az új, kellemes, izgató élmények keresése az első lépés, ami idővel megfog: minden nap egy kicsivel több kell belőle, mind több időt, energiát igényel, amit máshonnan kell elvenni. Fokozatosan alakulnak ki, az elején van a tolerancia, amit sóvárgás követ, majd megjelennek az elvonási tünetek, az önrombolás.

A szenvedélybetegek állandóan elégedetlenek, keresnek valamit, amit azonban sohasem találnak meg, mert idő előtt feladják a küzdelmet, és a pótcselekvések (káros szenvedélyeik) szintjén ragadnak le.

Betegséggé akkor válik, ha az ember nem tud szabadulni tőlük, ha személyiségvonásai is megváltoznak miattuk. Negatív csengésű ez a fogalom, veszélyezteti az egyén egészségét, társadalmi beilleszkedését, munkaképességét is, és ezért általában titkolják az emberek, próbálják elrejteni, és amikor a felszínre tör, már nagy a baj.

Vannak pozitív szenvedélyek is, amelyeknek hosszú távon is inkább jótékonyak és kívánatosak a hatásai, pl. a tudósok, művészek, gyűjtők között, de a mesteremberek között is van sok szakbarbár, ami már nem éppen hízelgő jelző.

A drog-, alkohol- és nikotinfüggőségről már többször is volt szó, most másfajta szenvedélybetegségekről ejtünk szót. Célom bemutatni ezek káros hatását, tudatosítani, felhívni a figyelmet a veszélyhelyzetekre, megelőzési és kezelési módokat javasolni, a fiatalok és szülők felvilágosítása.

1. A játékszenvedély

Miért játszanak az emberek szerencsejátékot? Egyszerű: ki nem szeretne sok pénzt nyerni, azon házat, autót venni, utazni, vásárolni… Sokan ezért lottóznak, totóznak, kenóznak, és addig nincs is baj, ameddig mértékletességet tud tartani az ember.

A legújabb kutatások azt mutatják, hogy a játékok a dopaminrendszeren keresztül hatnak. A játék ópiumszerű vegyület termelését váltja ki, a játékszenvedély tehát nem más, mint az agyban termelődő vegyületek egyensúlyának felborulása, tehát idegrendszeri betegség.

Nem újkeletű ez a jelenség: a régmúlt időkben is voltak szenvedélyes szerencsejátékosok, kártyajátékosok, lóversenymániások stb., de a mostani modern időkben újabbak kerültek előtérbe. Divatosak lettek és elszaporodtak – úgy a fiatalok, mint a felnőttek között – a nyerőautomatákkal játszók.

Vizsgálatok azt is igazolták, hogy az ilyen mániások általában elmagányosodott emberek, munkanélküliek, célt vesztett serdülők. Legtöbbjük már tízéves kora körül elkezdi, és később dohányzással, alkohol-, kábítószer-fogyasztással párosul. Egy idő után, amikor már nem tudják előteremteni a szükséges pénzt, sokszor kölcsönkérnek, eladósodnak, eladják saját holmijaikat, és ettől már csak egy lépés mások tárgyainak elsajátítása, a lopás, vagy más törvénysértés, vagy a depresszió, az öngyilkosság.

Nem árt, sőt kötelező a fiatalok figyelmeztetése az ezen a téren rájuk leselkedő veszélyekre, és ha idejében jön a figyelmeztetés, a segítség, elkerülhető a baj. Ha pedig ez nem sikerül, akkor szakember, orvos, pszichológus segítségét kell kérni.

Törvény szerint kiskorúak nem használhatják a játékautomatákat.

2. Az internet, a számítógép-függőség

A számítógép használata ma már otthon, a munkahelyeken, de már az iskolákban is szinte nélkülözhetetlen.

A számítógépes játékokkal majdnem ugyanaz a helyzet, mint a játékautomatákkal. A logikai típusúak még hagyján, de a legtöbbjük harci típusú, mint pl. a Mortal Kombat stb., amelyeket 16 éven felülieknek készítenek, de főleg kiskorúak használják. Ezek túlzott használata agresszivitást válthat ki.

Másik kedvezőtlen hatása ezeknek a játékoknak, hogy egyedül kell játszani, és így a gyerek társasjáték helyett egy magányos, virtuális játékban vesz részt. Ezt úgy próbálták kiküszöbölni, hogy létrehozták a „chat-elést”, a számítógépes csevegést.

Az internetet az 1960-as években katonai kommunikációra fejlesztették ki, ami később lehetőséget adott a számítógépek anyagainak egymás közötti cseréjére, világháló kiépítésére is, és az elektronikus levelezést is lehetővé tette. A ’90-es évektől kezdve a hálózat a hétköznapok kommunikációs eszközévé vált.

Tény, hogy az interneten keresztül az ember rengeteg hasznos információhoz juthat bármilyen témában, de az is bizonyos, hogy komoly veszélyforrást jelent — főleg a felnövekvő generációkra. A weblapokon megjelenhetnek valóságot nélkülöző, hamis, ellenőrizhetetlen adatok is, sőt pedofil, pornográf anyagok, kábítószerek, robbanóanyagok előállításáról szóló leírások is. Manapság már sokféle bűncselekményt is el lehet követni a hálón, főleg csalásokat.

A fiatalok nagyon kedvelik az internetezést, olyat is hallottam, hogy már óvodás korú gyerekek is szörföznek. A fiatalokat meg kell tanítani a világháló célszerű használatára: akkor és azt kell keresni, amire valóban szükségük van, máskülönben elvesznek a végeláthatatlan információk között, amelyekkel nem tudnak önállóan mit kezdeni.

Tanítsuk meg a gyereket a számítógép értelmes használatára, figyeljünk oda, mennyi időt tölt a computer előtt, szabályozzuk, korlátozzuk azt. A pszichológusok azt ajánlják, hogy 5. osztályos korig naponta fél órát töltsön a gyerek a gép előtt, 8. osztályosok egy órát, míg a nagyobbak kb. 2 órát, de főleg olyankor, amikor anyagot keresnek, gyűjtenek valamilyen leckéjükhöz. Időnként nézzünk utána, milyen portálokat használ a gyerek, milyen anyagokat tölt le. Késztessük őket, tanítsuk meg hasznos időtöltésre, pl. sportolni, olvasni, társasjátékokra.

Általában a kisebbeknél áll be hamarabb a függőség, a nagyobbaknál hosszabb idő alatt. Melyek az első jelek, amelyek esetleg egy ilyen állapotot jelezhetnek? Elsősorban a fáradékonyság, álmatlanság, rémálmok stb. Rossz esetben a gyerek odáig juthat, hogy teljesen egy más, nem reális világban él, hanem a média által közvetített, általában az általa rosszul felfogott világban. A baj, hogy ez a fantasztikus világ tetszik a gyereknek, mert ott minden lehetséges és nincs felelősség. A reális világban pedig ez pont fordítva van. Ha gond van, amit nem tudunk megoldani, szakemberhez kell fordulni.

3. A televízió

A televízió hasznosságát nem lehet vitatni. Elsősorban azt, hogy minden ember számára lehetővé teszi az információhoz jutást, a tudást közkinccsé teszi, és értékes természeti, művészeti és zenei programokat hoz házunkba.

Ezzel nincs is baj. A baj akkor kezdődik, amikor az ember nagyon sok időt tölt el a készülék előtt, olyannyira, hogy megváltoztatja gondolkodásmódjukat, életvitelünket (mit esznek, hogyan öltözködnek, vásárlási szokásaikat), és kizárhatja a külvilág egyéb dolgait, pl. az olvasást, sportolást, a kirándulásokat. Az érzelmi világ elsivárosodását eredményezheti, a feladatok elmulasztását, a fizikai aktivitás hiánya pedig elhízást, betegségeket is okozhat. A mértéktelen és válogatás nélküli televíziózás befolyásolhatja az emberek személyiségét, a filmekben látott erőszak főleg gyerekeknél félelmet, bizalmatlanságot, agressziót, izolálódást válthat ki. Legtöbbször azért, mert a gyerekek nem tudnak különbséget tenni a látványkeltés és a valóság között. Igaznak hisznek mindent, amit látnak.

Az agresszivitást bemutató krimik, thrillerek hatásáról könyveket lehet írni, és már írtak is. Különbözőképpen értékelik, általában elismerik negatív hatását.

A televízió a reklámhordozók között is az első helyen van. A különböző termékek felelőtlen reklámozása sokszor követendő mintákat ad, ami nem mindig pozitív, legtöbbször azért, mert a reklámot többnyire felnőtteknek készítik, de a fiatalok is nézik.

Mit tehetünk?

Elsősorban is a gyerek életében jelen kell lenni, fejlődési stádiumának megfelelően figyelemmel, megértéssel kell feléjük fordulni. Ne engedjük elfogyni a meghitt beszélgetéseket, együttléteket.
Néhány betartandó tévézési szabály:

• csak az érdekesnek ígérkező műsorokat nézzük meg

• alakítsuk ki a televíziózás szabályait, gyerekek csak az életkoruknak megfelelő műsort nézzenek

• gyerekek lehetőleg csak felnőtt felügyeletével tévézzenek

• a látottakat beszéljük meg, ne engedjük a gyereket nyugtalanul, félelemmel lefeküdni

Könnyű ilyen szépeket és okosakat mondani, írni, nehezebb megvalósítani őket. Elsősorban kik olvassák el ezt a tanulmányt? Kevesen, s főleg olyanok, akik egyébként is tudják ezeket a dolgokat. Akik nem olvasnak még újságot sem, azoknak jönne jól, ha elolvasva ezeket a tanácsokat egy percre elgondolkodnának, van-e bennük valami eltanulni-, követnivaló. De ha elolvasnák, és meg is akarnák valósítani, az sem lenne könnyű. Aki 10–12 óra munka után, fáradtan, átfázva ér haza, az hiába akar a gyerekkel együtt nézni valami jó műsort, pár perc alatt elalszik.

Pécskán volt egy ilyen eset. Több éjszaka is igazoltunk 2–3 óra körül több tizenéves fiút. A harmadik eset után meglátogattam a szülőket. Azok meg voltak lepődve, ők úgy tudták, hogy fiú(k) átalussza az éjszakákat velük együtt, hisz este 8–9 körül mindig otthon volt.

No, de azért próbálkozni csak lehet, hisz a remény hal meg utoljára.

4. A mobiltelefon

Az elmúlt évtizedben robbanásszerűen megnőtt a hordozható telefonok száma, használatuk mostanra általánossá vált. Nagyon sok embert ejtett már rabul. Egy telefon elvesztése vagy ellopása nagy problémákat is okozhat: kapcsolatok, adatok elvesztését stb.

Az első telefon kézbevétele után sokan hajlamosak a mobil túlzott használatára, de aztán rendeződnek a dolgok – amikor az illető látja, mennyi időt veszít vele, vagy megkapja az első nagyobb telefonszámlát.

Vannak azonban olyan esetek is, amikor a felhasználó számára a telefonálás egyfajta önkiterjesztést vagy valamilyen pszichés probléma ellensúlyozását jelenti. Ilyen esetekben igyekezni kell feltárni a kiváltó okokat, s így csökkenteni a kényszertelefonálást.

Ha ezek után sem rendeződik a dolog, érdemes szakemberhez fordulni. Vannak már olyan kórházak is, amelyek külön osztályokat alakítottak ki az ilyen betegek kezelésére.

A mobiltelefonálásnak vannak írott és íratlan szabályai. Nem illik például közterületeken hangosan csevegni, vagy színházban nem illik bekapcsolva hagyni. De vannak olyan szabályok is, amelyek be nem tartása büntetést von maga után, pl. hogy kézben tartott mobiltelefonnal nem szabad járművet vezetni. A baj az, hogy nem csak pénzbüntetést kaphat az, aki ezt a szabályt áthágja. Nemrég olyan balesetről olvastam, ahol helyszíneléskor a halott autóvezető kezében megszólalt a telefonja.

A mobiltelefon használata különféle egészségügyi problémákhoz kapcsolódhat, mint például a szem fáradása, alvászavarok, amelyek szívbetegségekhez és elhízáshoz vezethetnek, valamint egyes kutatások szerint a sugárzással összefüggő növekedett rákkockázat is felmerült, bár ez még kutatás tárgya.

5. Az anorexia és a bulimia

Az anorexia is szenvedélybetegség. Többnyire lányok, nők között fordul elő, főleg olyanoknál, akiknél fontos a kinézet, pl. sportolók, balettáncosok, színészek, modellek között, akik azt hiszik, hogy a siker és a boldogság elérése összefügg a karcsúság megőrzésével. Az ilyen beteg folyton attól retteg, hogy elhízik, ezért éhezik, kalóriákat számol, hashajtót szed.

Állapota romlik, csökken a koncentrációs képessége, álmatlanság, szorongás, depresszió kínozza, és hamar szomatikus betegségek is jelentkezhetnek.

A bulimia az anorexia ellentéte: kényszerevés. Sok bennük a közös vonás, a kiváltó okok és a hatások ugyanazok. A bulimia ételmegvonással kezdődik, ami azonban gyorsan átcsap evéskényszerré.

Mivel e betegségek kialakulásában fontos szerepe van a pszichés tényezőknek, a kezelés elsősorban pszichoterápiás, természetgyógyász segítségével.

Megelőzhető, ha a fiatalokat helyes önismeretre neveljük, megtanítjuk őket a problémamegoldás fortélyaira, pl. a stresszhatásokat mérsékelni lehet kellemes zene hallgatásával. Meg kell tanítani a szabadidő helyes eltöltésére, erre különböző alternatívákat kell felmutatni.

Még folytathatnánk: van vásárlási kényszer, kleptománia, pirománia, munkamánia, parafíliák (szexuális aberrációk) stb., ezekről majd máskor.

Ha idézettel kezdtem, azzal is végzem:

„A mértékletesség nem jelent önsanyargatást, hanem olyan személynek az erkölcsi állapotát jelöli, aki szilárdan kézben tartja szenvedélyeinek gyeplőjét, és nem ad azoknak több szabadságot, mint amennyit a józan ész megenged.” — Kárpáti Petronella