Életút

1953-ban szúlettem, az Arad megyei Majláthfalván.

Öten vagyunk testvérek, és most is megvagyunk valamennyien. Még mostanában is, (habár már ritkábban) nagyobb ünnepeken összejövünk 20-25-en is a családból. A most 78 éves nővérunk, gondozta a betegeskedő szüleinket, (az anyám 89, az apám 87 évet élt), és még most is ellát bennünket mindenfelé jóval ha hazamegyünk a szülői házba. Még most is megtermeli, a segítségünkkel, szinte az egész családnak a krumplit, répát. Főleg búcsúkor, (aug.15), amikor meleg van, nagy az öröm, a ricsaj az udvarunkon. Ötünknek, 7 gyerekünk, 11 unokánk, és 2 dédunokánk van.

Az általános iskolát szülőfalumban végeztem, a középiskolát Aradon. Bukarestben elvégeztem a rendőrtiszti iskolát, Kolozsváron, látogatás nélküli szakon pedig jogi egyetemet.

30 évet dolgoztam az Arad városi rendőrségen. Azért nem vállaltam megyei munkát, mert az sokszor lehetetlenné tette volna hogy a gyerekeket kivegyem az óvodából. De ha Aradon tovább is maradtam a munkába 16,00 óránál, annyi időt tudtam szakítani, hogy elvigyem a gyereket a nagyszülőkhöz.

A lányomat óvodás korában már vittem sportos táncra. A fiaimat pedig tornázni. Nem verseny szintre, hanem játékos, fejlesztő gyakorlatokra. Mind a hármon meglátszik a korai sport nyoma.

A lányomat festeni, rajzolni is vittem, de amikor sokat kellett tanuljon abba hagyta. Amikor elvégezte az egyetemet, 2 éves komoly festő iskolába járt, és volt is 3 kiállítsa. Akkor hagyta abba a festéstanulást, amikor jött az első baba, de most, hogy nagyobb lett a lánya elkezdtek együtt festeni.

A középső fiam 10 évig focizott és csak akkor hagyta abba, amikor az edzője, egyszer a sarok jelző bottal a fenekére vágott egy rossz passz miatt. Most a kisfiával jár hetente többször is football edzésre.

A kisebbik fiam sokféle sportot kipróbált, legtöbbet azonban önvédelmi edzésekre járt Botez Misa bácsihoz, s ezt úgy megszokta, hogy még most is csinálja a gyakorlatokat, otthon, egyedül, mert már nincs ideje eljárni klubba. O építesz, sok épületet is tervezet, de egy idő után, belső építészeti munkákat csinál.

30 év nyomozói munka után, ezredesi rangban, fiatalon mentem nyugdíjba a rendőrségtől, mivel az új rendszer igyekezett megválni a régi rendszer embereitől. Egy év múlva a pécskai közösségi rendőrségnél kezdtem dolgozni, ahol civil emberekből alakítottam ki egy ütőképes csapatot.

Később, amikor megtiltották a nyugdíj melletti munkavállalást, egy őrző-védő cégnél helyezkedtem el.

Ezután már nem vállaltam munkát, csak az unokáimra vigyáztam, és kilenc évig kulturális tevékenységet folytattam a Kölcsey Egyesületben.